Einstein hegedűje

amikor Einstein elővette hegedűjét

elfeledte mi a különbség

tér s idő közt

a lét és nemlét

határai nem megszűntek

csupán eltűntek

átlényegültek

a horizonton

mely görbült valahogy

átmentve a lényeget

más dimenziókba

ahogy rezegtek a húrok

szállt a zene

terjedt szét

mindenfele

éteren és ködhalmokon

s a kvantum-törvényeknek

engedve

változtatott át

párhuzamos világokat

Tata, 2012

Bakancslista

A MÁTRIX-ÉN

Felborult az értékrend. Bakancslistákat ír mindenki. A bakancslisták általában földrajzi neveket tartalmaznak. Minél jómódúbb valaki, annál értékesebb ez a lista. A mai árak mellett, minden milliós költség. De a pénz miatt ne fájjon a fejünk. A pénz nem vész el, csak átvándorol mások zsebébe. Amióta világ a világ, ugyanannyi az érték, nevezzük pénznek. Pont annyi áll rendelkezésre. Ha egy országnak jobban megy, egy, vagy több másiknak rosszabbul. Ez évezredes távlatokban kiegyenlítődik. Ehhez háborúk, vagy forradalmak szükségeltetnek. Ilyen nézőpontból vizsgálva a történelmet, mindenki beláthatja.

A fejlődés, a jobblét, nemcsak kényelmes életet biztosít, de lehetőséget arra is, hogy mindenki személyében, lelkében is fejlődjön. A lelki fejlődés némi elvonulást igényel, hogy megteremtődjön a lehetőség, elgondolkodni a minket körülvevő dolgokon. De erre nincs idő! A pénzt nem adják ingyen. Meg kell érte dolgozni. Nagyon! Otthon is. Nem elvonulás van este, nem kikapcsolódás, töltődés, hanem a napközben kapott impressziók dolgoznak tovább, mint bekapcsolva hagyott számítógépben a programok, akár éjjel is.

Itt a paradoxon! Feloldhatatlan! Ha beállsz a malomba, taposol, igyekszel megfelelni, fejlődni, úgy ahogy a főnököd, a céged szeretné és jó munkahelyed van, akkor lehet jó kis bakancslistát írni. Visszább húzódni nem tudsz! Nem éred be kevesebbel? Beláthatatlan nehézségekkel jár. Pedig az egyéni sors ezt nagyon egyszerűen megoldja. Ránk küld egy súlyos betegséget. Abban a pillanatban borul minden. A bakancslista leszűkül. Térben egy szobára, ágyra. Időben vannak csupán hirtelen célok: legyen elég ideje a testemnek összeszedni magát. Azt hiszem az egészséges bakancslista olyan virtuális helyekből áll, amit lelkünkben is képesek vagyunk bejárni. Ha egészséges a lelkünk, nem is kell több. Talán az az egy haszna van a multimédiának, hogy ebben képes segíteni, ha nem hagyjuk magunkat elveszni benne.

Vannak hatalmas küzdők, akik lelkükben rendet raktak és aztán új célokra leltek. Ilyen például Szenczy Sándor baptista lelkész, aki drogok, csavargás, italozás, a halálba vezető önpusztítás állapotából kiszakadva létrehozott egy segélyszervezetet és tízezrek életén próbált segíteni. Most, hogy már nem él, még mindig működik a szervezet, tehát még halála után is segít. Egy teljesen más példa, ami talán közelebb van a bakancslista fogalmához. Szendrő Szabolcs és Erőss Zsolt, akik fél lábbal is a nyolcezres csúcsokkal küzdöttek meg.

Ha egy kutya beszélni tudna, azt mondaná: gazdim, érted mindent. Ezért aztán a lélek rendbetételének legegyszerűbb módja, ha veszünk egy kutyát. Ő hűséges lesz, egy öt éves gyerek szintjén csüng majd rajtunk. Sok jóra késztet és generálja bennünk a szeretet érzését, a kutyák iránt. Ha nem figyelünk rá, teljesen kitölti majd az életünk.

Ám az embernek emberi szeretetre is szüksége van. Emberi beszédre is szüksége van. Nem csak hűséges kutyaszemekre. Nem csupán azért, hogy más tudomására hozza a véleményét, hanem hogy meghallja másét is. Ez kinek szerepel a bakancslistáján?

Már kimutathatók a legegyszerűbb dolgokban is a mikroműanyagok. Hogy ez ellen tegyünk valamit legalább az egyén szintjén, kinek a vágyai közt szerepel?

Az, hogy megmentsünk bármit is a környezetünkből, hogy utódaink ne egy Mad Max-szerű világban éljenek? Kinek szerepel a bakancslistáján?

Hülyéknek nézzük azokat az embereket, akik fákhoz láncolják magukat, hogy megakadályozzák azok kivágását. Kell a fa! Melegnek kell lenni a lakásban. De már egy általános iskolás is tudja, hogy megborult az egyensúly. Bajban vannak a fák és bajban van az ember is. Ám a fák előbb nőttek ki a földből, mint az emberek, akik kivágják őket és rossz hír, hogy tovább is maradnak majd ezen a bolygón.

A Mátrix film felszínét mindig csak kapargattam. Nem is ott van a lényeg, ahol a látvány elragad minket. De jobban átgondolva, már tényleg egy mátrixban élünk. A reneszánsz kori forradalmi embertípusból, ahol az ÉN került a gondolkodás középpontjába kifejlődött 700 év alatt az igazi én fölé növő hamis ÉN, ál-ÉN, egy ÉN-imágó, a MÁTRIX-ÉN! Abban pedig biztos vagyok, hogy ez így nem mehet tovább és nem kell majd 700 év ahhoz, hogy az ál-ökológiai rendszer, amit az ember létrehozott összeomoljon és helyébe lépjen, működjön az igazi, amit még a Homo sapiens sapiens felvilágosult reneszánsz változata sem volt képes megérteni! 

Javaslom ezt ízlelgetni, nem az ezer kilométerekről ideszállított különleges étkeket!

Tata, 2023. 03. 05.

A fotók a Hosszú-hegyen készültek, a Pilisben, 2021-ben!

Oroszlány 3 évtizede, dokumentum film

60 év, 60 emlékmorzsa

47 - 53 rész

47

A ’60-as években Oroszlány igazi forrasztótégely. Rohamosan akarják növelni a barnaszén kitermelést. Az országot bányásztoborzók járják. Hozzák Oroszlányra a fiatal férfiakat dolgozni és a gyerekeket a vájáriskolába. Szabolcs, Borsod, Békés sok fiatalja kerül ekkor a városba. Először a város szélén kis bányászkolóniákba, úgynevezett hatajtósokba költöznek, amíg épülnek a város lakótelepei. A város szélén cigánytelepek is vannak. Ahogy épülnek a házak telepítik be az ország legkülönbözőbb pontjairól jövő embereket és számolják fel a cigánytelepeket is. Így igen vegyes lakóközösségek jönnek létre, sok–sok konfliktussal. A város rendőrkapitányságát is megerősítik, önkéntes rendőrséget szerveznek és munkásőr csapat is létrejön, főleg a fiatal bányászokból. Erős lesz a párt, a KISZ és szakszervezetek is.

Ezek az erőszakszervezetek elég nagy rendet tartanak. Folyamatosan láthatóak az utcán.

6 éves lehetek. Forró nyár van. Épp elvonult egy vihar. Ilyenkor kötelező program a pocsolyákban ugrálás mezítláb. Most is ezt csinálom a többi gyerekkel együtt. Hallom, hogy hangosan énekelve jön haza János bácsi. Alig tud menni. Ő a szomszédunk. Rendőr egyenruhában van, de a fején nincs sapka. Odaköszönünk: Csókolom, János bácsi! Sziasztok gyerekek! Jók voltatok? – kérdezi dülöngélve, atyáskodó hangon. Igen! Na, jól van! Játszódjatok akkor!

Betántorog a lépcsőházba. 5 perc múlva rohan utána egy fiatal, rossz arcú ember.

Kérdezi tőlünk: János bácsi merre lakik? A Városkapu étterembe felejtette a sapkáját. Mutatja a rendőrök tányérsapkáját.

Hát igen! Abban a korban még egy közrendőrnek is akkora hatalma volt, hogy futva vitték utána a sapkáját.

48

Posztapokaliptikus horror

2020. március 20. Dühöng a korona vírus. De vírus ide, vírus oda, amíg van munkája az embernek, dolgoznia kell. Nekem szerencsém van. Nemcsak, hogy van munkám, de ennek révén autózhatok szinte a fél országban. Papírom van róla. Társadalmilag nélkülözhetetlen feladataim vannak. Vízkutakat és iparilag szennyezett területeket vizsgálok. Ezt ugyebár mindig kell csinálni. A szennyeződések és fertőzések nem függenek a kovid 19 vírustól.

Vízkút vizsgálat

Nekem a heti rutinom része, hogy elmegyek mintákat szedni, mondjuk a Vértesbe, vagy a Balaton-felvidékre, vagy a Gerecsébe és azokat még aznap felszállítom egy Újpesten működő, Wessling, akkreditált laboratóriumba.

Egy humoros a Wesslingből

Tehát az útvonal autóval Tatabánya – Újpest nagyjából ugyanaz. Bejáratott, kb a 10. alkalom után rutinná vált, így túl az 50. meneten, nem csak a házakat, de embereket, járdaszigeteken tanyázó bérkoldusokat is felismer az ember.

Próbálok dél körül menni, akkor kicsi a forgalom a belvárosban. Hazafelé ez a belvárosi útvonal: Bajcsy-Zsilinszky út, Károly körút, Kossuth Lajos utca… Hatalmas tömeg, ekkorra már megélénkül a belváros. Turista áradat az Opera környékén, a Bazilikánál, a Deák téren, az Astoria körül és a körutakon is. Feléled a város és csak éjjel csendesül el.

Most utoljára, ahogy lejöttem a nyugati felüljáróról, feltűnt, hogy kevés az ember. A Bajcsy-Zsilinszky-n, elég hosszú ez a sugárút, volt idő, hogy leessen a tantusz: nincsenek turisták és az itt lakók is csak nyomós indokkal jöhetnek ki az utcára! Rémtörténeteket hallani, hogy milyen összegekre büntetnek rendőrök, ha nem nyomós okkal tartózkodik valaki az utcán. Kapósak lesznek a kis termetű kutyák. A legjobb alibi a kutyapisiltetés.

Gondolkodni kezdtem, hogyan tesztelhetném a kongó belváros ürességét.

Az Operánál lévő zebra előtt mindig lámpát kapok. Most is… és akkor beugrott, megtaláltam!

A tesztelés módszere: piros lámpánál jobbra néz, számol, balra néz, számol.

Opera: jobbra 6 ember, ebből 2 köztisztasági dolgozó!

Szent István tér: amíg belátok a Bazilika irányába, 0 ember.

Az Andrássy úti zebra: balról 3, jobbról 1, a következő zebra: amely a József Attila utca és az Andrássy hömpölygő tömegét vezeti át a csomóponton: jobbra 1, balról 3 ember.

Ugyanez a Károly körúton, ott 3 zebra is van, 100 méteren belül egyiknél sem várt gyalogos a Dohány utcáig.

Egészen az Astoriáig ember alig, azok is villamos megállójának, járdaszigetén. Kevesebb autó, szinte alig látok magán gépjárműveket. Még a Netpincéres biciklisek és robogósok is megritkultak, akár egy katasztrófa filmben, vagy posztapokaliptikus horrorban.

A korona túszul ejtette a belvárost, a fővárost, Magyarországot, Európát, a világot.

Schneeberg

49

Az örök lelki frissesség

2020 júliusa. Épp fellélegzünk a kovid első rémísztő szorításából. Hurrá! Lehet egy picit kimozdulni. Egy napos túrára indulunk Petivel a Bécsi-Alpokba. A Vivaldi Travel segítségével jutunk el a csodás Puchbergbe, majd onnan a Salamander névre keresztelt fogaskerekű vasúttal megyünk fel a Schneeberg felső végállomására, 1800 méter magasságba. Négy órát kapunk, hogy meghódítsuk az innen elérhető három csúcsot, a Kaisersteint (2061), a Klosterwappent (2076) és a kicsit alacsonyabb Waxnegelt (1888). A Schneeberget, a Bécsi-Alpok királynőjeként is emlegetik és valóban! Királynőként ragyog a táj felett. Tiszta időben még a Bakonyból is látható! Túlvagyunk a csúcsokon. Peti a legalacsonyabbra már nem jön fel. Megfájdult a térde. Megbeszéljük, hogy a fogaskerekűnél találkozunk és én elindulok egyedül a Waxnagelre. Csordultig telek a látvánnyal. Hófoltok szürkesége és méregzöld erős kontrasztja. A csodás kilátás, a végtelen terek, az alpesi virágok színpompája örökre szívembe zárja ezt a helyet. Nem gondolom, hogy maradt egy pici hely a lelkemben, hogy képes leszek befogadni még bármit. Már az utolsó lépéseket teszem lefelé és elhaladok egy öreg pár mellett. Nem tudnám megmondani hány évesek lehetnek. Mondjuk 75. Apró, biztos léptekkel haladnak, ők is visszafelé jönnek. Jól összeszokott párnak tűnnek. Kedélyesen beszélgetnek. Visszanézek rájuk és akkor rájövök! Ezt az élményt keresem! … és ezt a nőt keresem, amióta egyedül vagyok! Akivel megélhetem ennyi idősen ezt az örömöt. A felfedezés örömét, újabb és újabb színeket, a tavasz levegőjét, a nyárét és minden évszakét, a mediterrán tenger sós illatát, a hegyilevegőét, a végtelen teret, az örök lelki frissességet és fiatalságot.

A kőbánya

50

Sziklák 1991.

Egy kőbánya oldalában gubbasztok. Nem találom az utat, hogy tovább menjek. Jobbra sincs jó fogás, balra sem találom a lehetőséget. Ha a lábam elé nézek, egy meredély. Arra menni öngyilkosság lenne. Tél vége van. Február. Elég sok csapadék volt. Csúszik minden. Ráadásul, nem bakancsban, vagy túracipőben vagyok, hanem egy egyszerű hótaposóban. Nem ázik át, meleg is, de nem elég merev a talpa. Nem lehet vele fix pontot találni, csak, ha egy egész talpnyi helyet találnék, de itt nincs akkora. Tehát nem elég stabil. Apám lentről kiabál: indulj már el valamerre, mert mindjárt kihívom a Juszt Lászlót, hogy csináljon veled egy riportot, mint a múlt héten, a Gellért-hegyen, amikor fennakadt egy amatőr sziklamászó, és akkor benne leszel a híradóban! Röhög a saját poénján.

Húsz perce indultam fel. Szokás szerint fater provokált. Fogadjunk, hogy nem tudsz felmászni ennek a kőbányának a falán! De feltudok! Na, lássuk! Te mondtad!

Elindulok. Jól megy, gyorsan haladok, de minél magasabbra érek, annál nehezebb. A meredek részek mentén kevés kapaszkodási lehetőség. Főleg a két kezemmel keresem a biztos fogásokat. A csúszás miatt, a lábam olyan óvatosan használom, mintha tojásokon lépdelnék. De most megakadtam. Tudom, nem jön ide senki, lentről nem látszik olyan vészesnek, csak ha már ott vagy. Talán egy 80-100 méter magasan lehetek. Egy eshetőség, hogy a falhoz tapadva visszacsúszom ezen a részen, és új útvonalat keresek, de ha átbukom közben, akkor leesem. Elvetve. Most az a tervem születik, hogy mindenképp oldalt kell elinduljak, mert a fejem felett kibukik a szikla, és biztosítás nélkül nem lehet ezen a kitett helyen átjutni. Tehát el kell érnem oldalazva a kőbánya oldalán az erdő szélét és akkor kijutok a kőbányából. Már nem a lehetséges fogásokat méregetem, hanem hogy melyik oldalon lehet közelebb az erdő. Aztán keresek egy fogást a jobb kezemmel. Megnézem mennyire sáros. Jól megmarkolom. Ez stabil! Így eldőlt, jobbra fogok menni. A lábammal is találok egy fél talpnyit. Tudom kevés, de ez van. Először a kezemre majd a lábamra is átteszem a testsúlyom egy részét. Most a bal, kezemmel találok, majdnem az oldalamnál egy öklömnyi bemélyedést. Beleteszem a bal öklöm és összeszorítom a markom. Beleszorul az öklöm, mint parafadugó, egy borosüveg nyakában. Jó stabil. Megvan a 3 fix pont, ami mindig meg kell legyen, ha mászol. A bal lábam talál egy teletalpnyi helyet. A testem súlypontját igyekszem minél inkább a fal közelébe hozni. Szinte rátapadni a sziklára. Ilyenkor nem szabad sietni. Türelemmel megtalálni a fogást kéznek és lábnak. Csak erre koncentrálni, semmi másra. Így haladok lassan és megfontoltan. Tíz perc alatt elérem a kőbánya szélét, nagyjából a teljes magasság 4/5-énél. Kinyúlok és találok egy cserjét. Megrángatom, hogy mennyire biztosan kapaszkodnak a gyökerei. Megmarkolom és húzom magam. Hassal kicsúszok az erdőbe. A peremen felmegyek a kőfal tetejére és lekiálltok.

Na, ugye!

Gyere már le, még felmegyünk a Csókakői várromhoz! – kiált vissza apám.

Már nem a történet része, de a várhoz menet apám rálép egy kődarabra és eltöri a köbcsontját!

Ennyi elég egy balesethez.

51

Kész az ebéd!

5 éves vagyok. Nyár van. Petőfi udvar, aminek hátsó része a hírhedt sárga tömb. Oroszlány legveszélyesebb része. De nem nekem. Itt élek. A játszótér egy homokozóból és 3 láncos hintából áll és két mérleghintából. Összeszedtem pár 10, 20 és 50 fillérest. A többiek is. Húzunk egy vonalat a hátsó lépcsőház mögötti fekete salakos kijárón. Dobáljuk a pénzeket a vonal közelébe. Ha valaki rádobja a vonalra, összeszedjük az összes pénzt. Aki a legjobb dobó volt, a markában összerázza, majd a földre veti. Választ fej vagy írást és összeszedi az általa választott érméket. Azután a második legjobb dobó rázza és szedi ki a pénzt. Így megy ez, amíg a maradék az ötödiknek jut. Most még senki nem tudott a vonalra dobni, ezért szinte az összes apró a pályán van. Aztán megszületik a győztes dobás.

Épp gyűjtögeti össze az aprót a nyertes, amikor megjelennek a Boros testvérek. Vannak vagy öten. Ha valamelyikkel összeakadsz, összeakadsz mindegyikkel. Most is kötözködnek. Ki akarják csalni a pénzt. Menjünk a homokozóba kés-iskolázni. Ez egy olyan játék, amikor úgy kell egy kést a homokba dobni, hogy az ujjak, a kéz, a kar és a fej adott pontjaira hegyével állítjuk a kést, majd onnan úgy kell elejteni, hogy a levegőben megforduljon és pengével álljon a homokba. A két kéz ujjbegyei, kézfej, csukló, alkar könyék oldal, váll, ál, orrhegy, homlok a fokozatok. Ha egymás után mindegyik elsőre sikerül, te vagy a győztes. Ha felúton vétesz, jön a következő, mint egy társasban. Ha ismét rád kerül a sor, ott folytatod, ahol abbahagytad. Nem egyszerű és azért szúr is, ráadásul nem kisgyerekeknek való a késsel való játék. Hosszú pengéjű bicskával, vagy kisebb konyhakéssel szokták játszani. Szorítom azt a néhány fillért. Nagy érték! Egy kis gombóc fagyi ára 50 fillér. Ebből a pénzből 4 gombóc is kijönne és a fagyis biciklis minden délután 3 felé megjelenik. Csenget és vár, hogy jöjjenek a gyerekek. Általában, csoki és vanília van, néha puncs, vagy karamell. A citrom már igazi csemege. Nekem az a kedvencem.

A Boros testvérek sanyargatnak, hogy mi lesz már. Adjam be a pénzem a játékba. Ők mesterei a késnek.

Akkor meghallom Kossuth Rádió déli harangszóját és ezzel egy időben mamám kiabálását a 2. emeletről, a konyhaablakból! Kihajolva integet.

Istvánka, gyere! Kész az ebéd!

Megmenekültem!

A Fúzió rádióban

52

Rádiók

2010 július 16. A Fúzió rádióba megyek, ahol egy különleges műsort szervez barátom, Márkus. Ezen a napon van mindkettőnk szülinapja, ezért kitalálja a „Két szülinapos, egy mikrofon„ című műsort, amikor is élőadásban ünnepeljük az irodalmat. Korábban nem szerepeltem még rádióban, főleg nem élőben. Mivel szülinapunk is van, Márkus házi pálinkával fogad a rádió pihenő részén. Még tart az előttünk lévő műsor. Megiszunk nagyjából két deci pálinkát, így az a kis drukk elmúlik. A műsorban versek, műfordítások, rövidebb írások hangzanak el, amiket az elmúlt néhány évben írtam és amelyeket az előző műsorból itt maradt lány olvas fel. Mi tovább iszogatunk, a következő adás szerkesztője kibontja az általam hozott Badacsonyi szürkebarátot. Az üveg nagyot durran, amikor kikerül belőle a dugó. Egyszer Márkus elfelejti lehúzni a mikrofonjainkat, az összekötő zene idején. Szerencsére nem mondunk semmi olyat, amit később megbánnánk.

A következő évben már a Muzsikus rádióban, újra közös műsorban, a Tollal irodalmi portál Diktaton című műsorában. Melinda, az akkori főszerkesztő és mi ketten beszélgetünk, az alkotás folyamatáról, indíttatásról és újra elhangzik egy sor írásom. A műsor közben bejön a rádió főszerkesztője és ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. A műsor után ismét bejön.

Hallgattalak benneteket és annyira élveztem, hogy kicsit ott akartam én is lenni. Az jutott eszembe, hogy péntek esténként lehetne egy beszélgetős kultúrműsort csinálni ebben a stílusban és hangulatban. Az ötletből nem lett semmi, mégis jó visszaemlékezni rá.

Robi, a főszerkesztő, rádiótulajdonos, a Kovid egyik általam ismert első áldozata volt. Feleségét és 3 gyermekét hagyta itt.

A Muzsikus rádióban

53

Játszótéri bandák

Oroszlány új építésű munkásnegyede. A házak tereket ölelnek. A tereken egyszerű játszóterek vannak, vagy csak kopár, gyérfüves placcok, de mindenképpen alkalmasak arra, hogy a gyerekeket kiküldjék az apró lakásokból és a szabadidő nagy részét ott töltsék. Ezek amolyan közösségi terek lesznek, amit tartalommal csak az ott lévők tudnak megtölteni. Mi lehet a tartalom akkoriban? Közösséggé szerveződni. Mindenki kap egy jelzőt, hogy ilyen téri, meg olyan téri és egy becenevet. Például én voltam 4 évesen Kistiti a Petőfi udvarból.

Ha véletlenül átmész egy másik ilyen térre, és meglátja valamelyik ottani gyerek, akkor elzavarnak, vagy megvernek. Például, ha egy nagyobb gyereket elküldtek a boltban, hogy vegyen mondjuk egy kiló kenyeret, nem tudott keresztbe menni a tereken át, mert valamelyiken biztos elkapják, vagy megzavarják. Ki kellett menni az utcákra, a hátsó tereket elkerülve. Ezek a kis gyerekbandák, ha volt köztük egy vezéregyéniség, aki megszervezte őket, nagyon erősekké és hírhedtté tudtak válni. A mi terünkön még belháború is van. A Borosokat nem vették be a bandába. Ezért nálunk akkor is veszélyben van az ember, ha egyedül küldik le, mondjuk egy szelet zsíroskenyérrel a kezében, hogy ne zavarjon otthon.

A mi terünk bandája 10-12 tagú lehetett, persze a kicsik nem számítottak tagnak, csak szimpatizánsok lehettek. Kizárólag olyan lehetett bandatag, aki már tudott verekedni, vagy volt valami egyéb használható tudása, értéke. A vezérük Laci volt, egy nagy, izmos, bátor és verekedős fiú. Mi kicsik élveztük a védelmüket. Atyáskodtak felettünk. Nekik kellett szólni, ha a Borosok elvettek valamit tőlünk, vagy bántottak.

Engem egyszer elkaptak. Épp akkor jöttem le és egy kétkilós kenyér friss, ropogós sarkát rágcsáltam. Rögtön elém álltak és kötözködni kezdtek. Aztán lökdöstek, hogy minek vagyok itt a téren. Előkerült még két testvérük. Fellöktek és akkor jött az ötödik is a közös biciklijükkel és elütött, ahogy a földön feküdtem. Körbeálltak és szidalmaztak. Az egyik kitalálta, hogy át kellene menni a fejemen a biciklivel. Már letepertek újra és a bicós is hátratolatott a mutatványhoz. Szerencsére előkerült Laci. Na, ő aztán rendbe rakta őket. Még a kerékpárt is földhöz vágta. A Kistiti a védelmünk alatt áll, ordította a menekülő Borosok után.

Első munkahelyem a majki bánya volt. Laci ott dolgozott. Hatalmas, izmos vájár lett belőle. Aztán hamar eltűnt. Évekkel később hallottam, hogy disszidált és Chicagoba került. Ott valami rablásba keveredett mindjárt az elején és kapott 8 év börtönt.

A ’60-as és ’70-es években Oroszlány beceneve Kis-Csikágó volt! Tisztelettel vegyes félelemmel néztek rád, ha onnan jöttél.

Folyt. köv.

földi nirvána

egy kies helyen

szikla szirten

fövenyen

ahol a szellő elfújja az összes gondot

rossz gondolatot

és mosolyt csal az arcra

egy verseskötettel

időtlen nyugodtságban

valami ilyesmi lehet

számomra

a nirvána

60 év, 60 emlékmorzsa

40-46 történet

40

Kitűzők

Mindenki kitűzőt hord a dzsekije hajtókáján. A legnépszerűbbek, a friss rockhullámmal érkező és hihetetlenül népszerű együttesek, akik még nem kaptak lemezkészítési lehetőséget. Csupán koncerteken léteznek. A technikusok titokban felveszik a keverőpultról a koncerteket és jó pénzért árulják. Mindenki Hobo Blues Band, P. Mobil, Beatrice, Edda kitűzőt visel. Én is szeretem ezeket, de van valaki, akit jobban istenitek. Talán az akusztikus gitár miatt, amit el sem engedek. Mindig nálam van. A hangoláshoz H villát használok. A hangvilla mindig a farmerdzsekim zsebében van, egy doboz Postinor, esemény utáni tabletta társaságában, amit Angi nagynénémmel iratok fel az orvosnál. A szívem felett, a bal zsebben, a személyi igazolvány, a mások oldalon a villa és a tabletták.

Valahonnan szerzek egy apró Bob Dylan képet. Nálam ő az Isten akkoriban, bár volt, hogy megtagadta Istent, volt, hogy igehirdetője volt. Szóval valamelyik magyar rockhős jelvényét felülragasztom Bob Dylan képével. Egy lány a kedvemért elmegy a városi könyvtárba és kimásol egy fél Dylan Thomas verseskötetet, hisz Bob tőle kölcsönözte művésznevét. Tehát Dylan Thomast olvasni kell! Egy haverom afféle nyaktilót készít hegesztő pálcából, amire szájharmonikát lehet rögzíteni. Nem perfekt, de megteszi. Így aztán beindul a lakótelepen a Bob Dylan kultusz élesztése. Folyamatosan gyakorlom és játszom a számait. Like a Rolling Stone, Knockin' On Heaven's Door, All Along the Watchtower, Mr Tambourine Man, Blowin' In The Wind. Utánzom a gitározás közbeni szájharmonikázást is, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De azért, ez fontos momentuma volt 1981 - 82-nek.

A Csáki-barlang

41

4 éves vagyok. Apám a nyakában cipel az oroszlányi határban elterülő legelőn át, a Vértesben található Csáki-barlangtól hazafelé. Ekkoriban százszámra legeltették itt a birkákat. Ezt a kirándulást tekintem életem első túrájának. A legenda úgy tartja, hogy belepisiltem a nyakába, mert féltem szólni. Az előzmény az volt, hogy két rossz arcú alak ott bujkált a barlangnál. Látszott, hogy ott laknak és nagyon méregették az én gyönyörű, akkor 22 éves anyukámat. Ez apámnak nem tetszett és szóvá is tette. Némi szócsata után eljöttünk. Apám a legkeményebb fickó volt, akit valaha is ismertem, de a családja miatt nem vette fel a kesztyűt velük. Ezt a barlangot csupán akkoriban ásták ki. Én számtalanszor felkerestem azóta is. Rendszeresen bújtak meg itt különböző alakok, egy-két napra.

Oroszlánkő várának belsejében, a múlt héten

42

1995 nyara: Belépünk az oroszlányi orvosi ügyeletre. 40-es orvos, unott arccal fogad. Még nem volt aznap délután semmi dolga. Zsuzsi 23. Teljes szépségében ragyog. Ahogy a barátaim jellemezték akkoriban: Igazi „felsőpolcos” szépség. Ennek magyarázata: a bárokban a felső polcra rakják azokat az italokat, amik különlegesek és drágák, hiszen ritkán kell levenni őket.

Az orvos is felélénkül a látványtól.

Miben segíthetek? Az Oroszlánkő váránál túráztunk és észrevettük, hogy a hölgybe elég sok kullancs belemászott. Elkezdtük kiszedegetni, amikor is furcsa érzése támadt. Lekapta a pólóját – az orvos erre már teljesen felvillanyozódott – és a mellébe egy hatalmas lókullancs fúródott. Nem mertünk hozzányúlni.

Jól tették! Mutassák! Zsuzsi ismét lekapja a pólót. Az orvos már örül. Ezt az ügyeletet megőrzi emlékeiben. A jobb mell alsó felében, hatalmas kullancs. Az orvos bal kezével megfogja és kicsit megemelve megnyomja a mellet, hogy feszüljön és kidudorodjon ott, ahol a kullancs tanyát vert. Zsuzsi elpirul. A másik kezével a csipeszt fogja. A vérszívó elég nehezen jön ki. Nézzük most már meg, maradt-e még!

Még további hetet találunk a hajas fejbőrben, a fültövön és az egyik hónaljban. Bennem egy sincs!

Most 2023 február eleje van. Éppen hazaértem az Oroszlánkő várától. Hányszor is lehettem már arra?! Jól beöltöztem, mert idén kicsit nedvesebb a tél, még ha eső is a csapadék. Ledobom a pólóm és egy kávé mellett elkezdek telefonálni. Meglátok a hasfalamban egy apró fekete kullancsot, majd a mellemben további kettőt!

43

1998, Pineda del Mar. Costa Brava. A tengerpart apró kavicsos. Hallgatjuk a tenger ütemes hullámzását. Jó meleg van. Nemrég jöttünk ki a vízből és hason fekve próbálunk megszáradni. Játsszunk struccpolitikát! - mondja Zsuzsi és belenyomja arcom az aprókavicsos talajba. Felemelem az arcom. Akár egy kőember. Mindketten röhögünk, persze én csak annyira, hogy ne kerüljenek a lepotyogó kavicsok a számba. Enyhe figyelmeztetés volt ez, hogy 4 év ökörködés, csavargás és szerelmeskedés után ideje lenne megkérni a kezét.

Könyvesbolt a Fürst - Gárdonyi sarkán

44

Hajnóczy

Számomra Oroszlány egyik legikonikusabb pontja a Fürst Sándor és a Gárdonyi Géza utcák kereszteződésében található könyvesbolt. A bejárat felett egy fantasztikus torony áll, egyik oldalról egy kapuív, amelyen átvisz egy út. Hangulatos pontja a városnak építése óta, vagyis valamikor az ’50-es évek végétől.

Ide mindig bementem, ha arra jártam. Voltak olyan polcai, ahol régebben kiadott könyveket tároltak. Itt vettem számtalan verseskötetet Weöres Sándort, Károlyi Amyt, stb Emlékszem, amikor a Bányászklubban kitöltöttem a KRESZ vizsga tesztet 1981-ben, idesétáltam és találtam egy Heltai Jenő kötetet, amin jól elszórakoztam az eredményre várva. Egy másik alkalommal igazi kincsre leltem: Li Taj Po, Po Csü-ji, Tu Fu verseskötet! Ez egy utazó könyv lett. Több ezer kilométert megtett már velem az évtizedek során, vagy ott vettem Auden válogatott verseit. A Szfinx-et hányszor elolvastam, mielőtt elmentem Egyiptomba. Bevonulás előtt leltem rá Hajnóczy Péter összegyűjtött műveire. Elég vastag kötet volt. Teljesen magával ragadott ennek a géniusznak a tehetsége, akit addigra már elragadtak démonai a túlvilágra. Annyira kellettek a sorai! Megtisztultam tőlük. Segített felállni mindenkor. Sok embernek kölcsönadtam és mindig visszakértem. Aztán elkísért a hadseregbe is 1984-ben. Ott a barátaim olvasták először, aztán egy törzszászlós is elkunyerálta Jászberényben. Tőle már nehezebb volt visszaszerezni, de nem hagytam nála. Amikor István már alkalmas volt rá, neki is odaadtam. Azóta az ő polcán van. Néha leveszem, beleolvasok, de már ott a helye. Idővel más könyveim is odaköltöztek.

45

Két lány

1997 októberében, teljesen váratlanul sikerül eljutni Egyiptomba.

Az első lány: Az idegenvezetőnk egy félig magyar, félig arab lány. Ő is húszas évei közepén jár, mint Zsuzsi. Jól beszéli a nyelvünket, mert anyukája magyar és ide jött férjhez. Minden közös programra hárman megyünk, persze, amire befizettünk. A Szfinxnél azt mondja, oda kell állnunk az ősi szobor elé, és meg kell csókoljuk egymást. Ő pedig majd lefotózza. Ez az örökké összetartozás jelképe lesz.

A második: A Penta Siag Hotelben lakunk Gizah-ban, aminek 9. emeleti erkélyéről rálátni a piramisokra. Szobalányunk egy fiatal, gyönyörű, szudáni lány. Igazi csillogó, fekete bőre van. Piros szája, hófehér szeme fehérje és fogai, csak úgy virítanak. Haja szorosan lekötve. Szégyenlősen mutatkozik be, hogy ő fog nálunk rendet tartani. Egy alkalommal csak a délután közepén volt programunk, ezért az ágyban pihengettünk, amikor benyitott. Soha nem tudnám elképzelni, hogy észre lehet ezen a bőrön venni az elpirulást, de észre lehet! Hamar eltelt az a pár nap, amit ott töltöttünk és eljött a kiköltözés ideje a hotelből. Szólunk a szobalánynak, hogy elmegyünk. Ő sírva fakad és Zsuzsi nyakában borul. Össze-vissza csókolgatja. Mindketten zavartan állunk. Mint, ha valaki egy rokonától, vagy szerelmétől búcsúzna, akit soha többé nem láthat.

46

Emanuelle

1983 júniusa, Athén

Egy hónapig hálózsákkal járjuk az országot. Célunk, hogy egyetlen éjszakát sem töltve fizetős szálláson, jelentős összegeket spóroljunk meg. Ez végül sikerül is, csupán a Pireusz – Iraklion hajójáraton alszunk ágyban, akkor viszont közel nyolc órát, hisz a hajó este 6-kor indul és reggel 7 is van már, mire kikötünk. A csomagjainkat rendszerint vasútállomási csomag megörzőkben tartjuk és este vesszük ki, mert akkoriban Görögországban este 10-kor bezártak a vasútállomások, és a csomag megörzők ezek területén vannak. Az előző éjjel elkéstünk és egy éjjel is nyitva tartó bár, utcára kitelepített asztalainak egyikénél próbáljuk átvészelni az éjszakát. A fura alakokat már megszoktuk, hisz a parkok, amikben aludtunk, tele voltak ilyen figurákkal. Most azonban elég rossz a helyzet. Megint elkéstünk. A második éjszaka, hálózsák nélkül elég keménynek ígérkezik. Az a mentőötletem támad, hogy keressünk egy folyamatosan játszó mozit, ahol elvagyunk reggelig. Három ilyet is találunk. Ebből kettő pornó mozi. Választjuk a harmadikat. Ez viszont az Emanuelle című francia erotikus filmet adja, franciául, görög felirattal,amiről már hallottunk, de a kádári Magyarországon nem volt látható. Kellemeset a hasznossal, ismerkedjünk meg Emanuelle-el. Éjjel 11 körül van, amikor beülünk. Reggel, hét felé azt mondják menjük el, mert mindjárt takarítanak. Ez idő alatt nagyjából ötször lement a film, amit részletekben kellett utólag összerakni, aztán sok-sok évvel később, a rendszerváltás környékén tudtam egyben megnézni.

folyt. köv

Három rövid

Bárkiben megleled a hibát.

Tökéletes vagy és

Páratlan.

*

A kimondott szó

elszáll.

A leírt sorok tán

megfontoltabbak.

De a lényeg nem ezekben van.

A ki nem mondott szavakban,

a le nem írt sorokban,

az üres lelki terekben,

a szünetekben,

a hiányokban.

 *

résekbe szorult gondolatok

jobb

ha maradtok

ott

ahol vagytok

mérleg

hétfő reggel

csak úgy

mert eszembe jutott

nem vagyok szép ember

nem vagyok gazdag ember

soha nem volt luxus autóm

még középkategóriás is alig

csak pont olyan

ami elvitte a családot

soha nem volt luxus ingatlanom

mindig csak egy lakásom

pont akkora

amekkorában elfértünk

soha nem volt kövér bankszámlám

vagy befektetéseim

de mindig ki tudom fizetni a számlám

és még egy kevés másoknak is jut

nem vágytam olyan helyekre

mint Dubaj, Seyselles, Maldives, vagy Bali

de ha utaztam

őszinte csodálattal néztem egy ország kultúráját

természeti kincseit

a helyiekkel beszélgettem

ha lehetőségen adódott

soha nem voltak luxus szeretőim

csak szép párjaim

nem kerestem befolyásos kapcsolatokat

és ilyenek nem is kerestek engem

soha nem vágytam olyanra

amit nem érhetek el

és minden kicsi sikernek

nagyon tudtam örülni

ha sikertelenség ért

nem kerestem a kifogásokat

nem bújtam ki a felelősség alól

csupán próbáltam megtalálni ezekben is a jót

a hasznosíthatót

s lám: idővel rájöttem

lassan meglelem

az igazságot

a boldogságot:

itt belül van a béke:

a lelkemben

A fotók Dunaszentmiklós határában készültek, a Gerecsében

Ezt a verset néhány hónapja írtam. De nem akartam még elengedni. Pár napja elővettem, hátha van még valami, amit bele kellene írni, vagy esetleg kihúzni. De nem találtam semmit. Ezért most elengedem. Egy vers a szeretetről, összetartozásról, törődésről. Ez mindennek az alapja.

Kéne

Kéne egy nő, aki azt mondja: Vigyázz magadra!

Kéne egy nő, akinek azt mondom: Vigyázz magadra!

Kéne egy nő, aki azt mondja: Vigyázz rám!

Kéne egy nő, akinek azt mondom: Vigyázz rám!

Kéne egy nő, aki azt mondja: Szeress és szoríts magadhoz!

Kéne egy nő, akinek azt mondom: Szeress és szoríts magadhoz!

Kéne egy nő, aki azt mondja: Ne bánts soha, mert ha bántasz, belehalok!

Kéne egy nő, akinek azt mondom: Ne bánts soha, mert ha bántasz, belehalok!

Kéne egy nő, aki azt mondja: tudom, néha fáj!

Kéne egy nő, akinek azt mondom: tudom, néha fáj!

Kéne egy nő, aki azt mondja: Te vagy az élet!

Kéne egy nő, akinek azt mondom: Te vagy az élet!

Kéne egy nő, aki azt mondja: Ne halj meg soha!

Kéne egy nő, akinek azt mondom: Ne halj meg soha!

Kéne egy nő, aki, ha meghalok, belé ragadnak a mondatok.

Kéne egy nő, aki, ha meghal, belém ragadnak a mondatok.

Aki sírom benövi, akár a folyondár

Akinek sírját benövöm, akár a folyondár.

60 év, 60 emlékmorzsa

35-39 történet

35

11-12 éves lehetek. Már hobbimmá vált a fára mászás. Olyanokra mászom fel, amelyek nagyon magasak. Régóta terveztem már, hogy meghódítom azt a hatalmas, fekete nyárfát, amire kiskorom óta csodálattal néztem fel az oroszlányi Városi tó partján. Akkoriban még nem volt ott tó, csupán 3 patak folyt össze azon a részen, a Pénzes, a Kertaljai és a Svandaberegi patakok. De mire rászánom magam, már a patakokból felduzzasztott tó partján mered az ég felé. Kimegyek hát. Barátom, Józsi, szintén nagy famászó, lenn marad és én elindulok az ég felé. Az elején gyorsan haladok, nem kíván különösebb technikát. Rutinosan lépegetek egyre feljebb, minden veszélyérzet nélkül. A famászás lényege, hogy tényleg felérj a tetejére.

Már csak csukló vastagságúak az ágak, ott vagyok a korona tetejében. Sikerült! Elmondhatom, hogy igen, ez is megvan! Lenézek, a tó partjáig és a vízre. Elszörnyedek, hogy milyen magasan vagyok és életemben először bekapcsol a veszélyérzetem. Azt is észreveszem, bizony az az ág, amin lekuporodtam, hát, elég vékony. Nyár van. Amíg másztam, elborult az ég, fújni kezdett a szél és bizony remegni kezdek. Az a szörnyű érzésem támad, ha megmozdulok, leesem és az a biztos halál. De a szél egyre erősebb és a kezem remeg. Amikor igazán remeg az ember, a szorítása sem olyan erős, vagyis, annyira elbizonytalanodik, hogy nem érzi elég erősnek. Ez szörnyű érzés. Minél tovább tart, annál jobban szippantja be az embert egy örvény. A félelem örvénye. Egy fa tetején pedig ez az örvény ténylegesen is lefelé húz.

Ha akkor nem hallom meg Józsi kiabálását, hogy gyere már, jön a vihar, talán nem zökkenek ki ebből az állapotból és végem. De rögtön eszméltem. Mint, akit pofon vágtak, vagy megrázták az ágyban, hogy ébredj már! Az első néhány ereszkedő lépés még óvatos, de aztán visszanyerem a bátorságom és néhány perc után leérek. Soha többet nem fogott el a bizonytalanság magamban és az erőmben. Nem engedtem meg neki. Mélyen elraktam lelki szekreterem egy belső fiókjába, hogy nehogy előjöjjön újra. Később tovább fejlesztjük a famászási hobbinkat. A Vértesben nézünk ki fákat. Már olyan fákat jelölünk ki célpontnak, hatalmas tölgyeket és hársfákat, amelyeknek az első pár méterben nincs is ága. Az ilyen alkalmakra Józsiék pajtájából kis fejszét és ácskapcsokat is viszünk. Szerencsére soha nem ért baleset és sok-sok nagy fára felmásztam még. Aztán a fára mászás élményét felváltották a sziklák.

36

Soha nem felejtem el a viccet: A ’70-es években egyáltalán nem kapható banán, sehol. Narancs is nagyon ritkán. Csak az ehetetlen, úgynevezett kubai narancs van időnként. Azt mondják valutába kerül és az nincs az országnak. Valaki elterjeszti, hogy a hentesnél banán kapható, pult alól. Sorban jelennek meg a vásárlók és óvatosan, vagy nyíltan érdeklődnek, hogy tényleg van-e banán. A hentes először csodálkozva, majd egyre mérgesebben utasítja ki az embereket a boltból. Értsék meg emberek! Ez húsbolt és egyébként sincs banán. Egy idő után megunja és kiírja az ajtóra.: BANÁN NINCS!!! Erre belép egy meglepett arcú ember: Tessék mondani! Volt banán?

A ’80-as évek első felében is csak karácsony környékén, a nagyobb városokban és Budapesten lehetett banánt venni, de nem volt elég mindenkinek. Viszont Csehszlovákiában, ki tudja miért, bőven volt banán. Korlátozás nélkül bárki vehetett. Ezért felültem a vonatra egy barátommal együtt és átmentem Révkomáromba venni pár kiló banánt karácsony előtt. A határon lutri volt, hogy mit engednek át, és mennyit. Kell-e vámot fizetni, vagy esetleg le is foglalják az átvinni szánt terméket. Banánnal jól felpakolva odaértünk a határra. Mondja a vámos, mit viszünk? Ezt-azt és egy kis banánt. Azt mondja, a banánt nem vihetjük át. Megenni lehet, kérdezem. Elkerekedett szemekkel néz, azt hitte, vita, kiabálás, könyörgés következik. De nem. Olyan ritkán eszem banánt! Hát most be fogunk kajálni rendesen! Leülünk ott, mindjárt egy padra és befalunk egy banánt. A vámos pár méterről figyel. Aztán egy másikat. Már venném elő a harmadikat, van bőven, amikor odajön. Na, menjenek.

Egy ismerősöm, ebben az időben egy láda Arany fácán sörrel járt így. A láda szélén ülve kezdték elfogyasztani, az átengedni nem kívánt nedűt. A második üveg után mehettek ők is.

37

Nagyon szeretem az indiános történeteket. Gyermek koromban az összes Karl May könyvet elolvastam, aztán a Cooper féle nagy indián könyvet és minden mást is, ami a kezem ügyébe került. Winnetou történetei évekre lekötötték a romantikus képzeletemet. Lassan becsorogtak az indiános és westernfilmek is a mozikba. Főleg a nyugat-német filmek, kelet-német remake-jei Gojko Mitic főszereplésével. Az viszont nagyon ritka volt, hogy amerikai westernt vetítsenek a mozikban. Még alig vagyok 7-8 éves, amikor unokatestvérem kíséretében elmehetek az Oroszlányi Ady Filmszínházba. A Mackenna aranya című filmet vetítik Gregory Peck főszereplésével. Annyian szeretnék megnézni, hogy a megtelt nézőtér mellett állójegyeket is kiadnak. Nekünk is ez jut. Jobbra balra két oldalt még legalább 50 embert engednek a nézőtérre. Leülünk az olajos fűrészporral felsepert padlóra. Leterítem az örökölt irhabundám és ráülök, mint egy hortobágyi gulyás. Mamám még egy szendvicset is csomagol, amit rögtön az elején elmajszolok. A film olyan frenetikus hatással van rám, hogy az este további részében tátott szájjal ülök. A rendszerváltás után megszaporodott tévécsatornák valamelyikén időnként elkaptam a filmet és újranéztem. Aztán fel is vettem VHS kazettára. Mostanában pedig letöltve várakozik a mobil winchesteremen egy újabb újranézésre. Minden évben egy alkalommal sort kerítek rá.

38

Lennon

1999 Zöld Kakas étterem, Neszmély. Lakodalmat ülünk Zsuzsival. Nem tudom mi volt az előzmény, de egyszer csak ott vagyok a színpadon az amerikai rokon lánnyal, Gyurikával, az esküvői tanúmmal és John Lennon dalát, az Imagine-t énekeljük. Még geológus tanuló koromban sikerül megszereznem magnókazettán azt a Lennon lemezt, amin ez a dal is található és örök kedvenc maradt. Mostanában, amióta kitört az ukrán-orosz háború a Give Peace A Chance (Adj esélyt a békének) című dalát hallgatom rendszeresen. Mariska annak idején hatalmas Beatles rajongó volt. Az összes lemezét megszerezte, aztán pedig John Lennon Double fantasyját is, amin fele részben osztoznak a dalokon Lennon és Yoko Ono.

1980 december 8-án történt és máig jól emlékszem rá, ahogy bemondja a rádió: Meggyilkolták John Lennont! Gyilkosa előzőleg autogramot kért tőle a Double Fantasy című albumra és közös fotó is készült. A merénylő, elmondása szerint egész nap ezt a Beatles dalt hallgatta:

Nap nap után magányosan a hegyen. Ostobán vigyorgó férfi áll teljes csendben. Nem akarja megismerni senki. Tudják csak egy bolond, aki soha nem szól vissza. Ám ez a bolond ott a hegytetőn látja a lenyugvó napot, és érti a világ körforgását. Jó úton jár, a fellegekben él. Ezerféleképp is elmondja ez a férfi, mégsem érti senki. Nem tudják mit akar mondani. Tán senki sem kedveli. *Részlet: Beatles Fool On The Hill (saját, nem szó szerint fordított szöveg)

Később odament Lennonék házához, a híres Dakota házhoz és elbújt a bokrokban. Amikor Lennon odaért, hátulról ötször rálőtt. Ebből négy golyó el is találta. Jelenleg is börtönben ül. Már letelt az eredetileg kiszabott büntetése, mégsem engedik szabadon. Lennon halála beleillik abba a végzetes eseménysorba, ami szerint Amerikában, mindenki korán meghal, aki a nép ikonjává válik. Lásd Marilyn Monroe, James Dean, Martin Luther King, Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Kurt Cobain, stb.

39

Talán 1979 nyara lehet. Szokás szerint gitározom a házunk mögötti padon. A Fonográf Hunyd le a szemed című dalát gyakorlom. Egyszer csak a semmiből ott terem egy harmincas korú férfi és mellém ül a padra. Jól játszol. Figyeltelek innen a bokorból. Tudod a Börtön ablakába soha nem süt be a nap című dalt? Tudom. Eljátszod nekem? Persze. Elkezdem, énekli velem. Amikor vége lesz. Elköszön. Mennem kell. Keresnek. Megszöktem a börtönből. Megnéztem anyám, ettem egy kicsit és most eltűnök. Tátott szájjal nézem és persze nem hiszek neki. Napokkal később hallom, hogy a Vértesben, a Csáki barlangnál elfogtak egy rabot, aki napokig bujkált ott és egyszer még Oroszlányra is bemerészkedett.

Két januári vers

Januári altató

ha eljő a paplanos éj

a fáradt ember nyugovóra tér

van, aki szép álomért

van, aki a színesért

van, ki felejteni szeretne

más minden rosszat feledne

álmában mindenki megpihen

függetlenül attól, nappal ki milyen

a hold kíváncsian kukucskál

bizony szemérmetlen egy holdsugár

mindig vidám

mindegy mit lát

haldokló embert

szeretkező párt

rossz álomtól forgolódót

vagy szerencséről álmodozót

álomport fúj gyermekek szemére

tündért fektet az anya helyére

szép szeretőt magányos férfinak

melegvizes palackot fázós nagyinak

álmában bárki megkaphatja

amit csak szeretne

holnap lehet egy új esély

tán újévi szerencse

Januári tavasz

tavaszt játszik

a januári tél,

becsapja magát is

rügyesbe csalja a fát is

vírust hízlal kéjesen

István köhécsel mérgesen

kérnénk a hóroppanós januárt

a hóvirágbontó februárt

a tél legyen tél

aki mást akar, mit remél

A fotók Pilisjászfalun készültek

és Pilisszántón készültek.