Három rövid gondolat advent első vasárnapján

az adventi várakozás:

rohanás

a rohanás vége:

a megkönnyebbülés

nem aggódom soha

de kíváncsi vagyok

mi születik 24-én éjfélkor

számomra

megváltás jön

vagy valami más

***

adventkor takarítunk

seprünk-mosunk-tisztítunk-pucolunk

a lakással a lélek is tisztul

egyszerre

de nem ugyanúgy:

míg a ház tisztul

a lélek simul

***

ma meggyújtottam az első gyertyát

szépen beragyogta a szobát

lángja vidáman táncolt

aprócska, de mégis lángolt

néhány gondot egy pillanatra szüntetett

érzem, hogy a sorsom idén büntetett

nem hagyom, hogy bedaráljon az élet

ébredéskor soha nem érzek véget

pozitív vagyok, most is tele reménnyel

holnap is felkelek, új nap, új eséllyel

előrejelzés

ez sem lesz könnyű hét

teljen hát gyorsan

aztán csak itt lesz

a szombat

más kihívásokkal

Elfújta a szél

film

elalvás előtt

rászoktam

hogy elalvás előtt filmet nézek

de szigorúan a fotelben ülve

ha érzem az álmosságot magamon

rögtön leállítom

mindegy

hogy a legizgalmasabb részénél tartok

esetleg öt perccel a vége előtt

az megvár

de az álmosságon átesik

aki nem kapja el a pillanatot

és akkor

a filmen fog még egy ideig gondolkodni

s lehet azzal fog álmodni is

van olyan film

amivel szívesen álmodnék

de kevesebbszer kerül sorra vígjáték

még kevésbé romantikus alkotás

több a dráma – thriller - horror

és ezekkel álmodni

már nem játék

Száll a kakukk fészkére

Jézus Krisztus szupersztár

XX. század

Az örökség

Ponyvaregény

Csendesek a hajnalok

The Walking Dead

Hair

Borsalino

Római vakáció

Psycho

nyugodt álom

tudod,

a nyugodt álomhoz az kell,

hogy megelégedjünk azzal,

amit aznap végeztünk

ne töprengjünk,

hogy mit nem csináltunk meg

majd holnap

vagy merüljön feledésbe

örökre

ha fontos

úgyis meglesz majd

ha nem jut többé eszünkbe

a franc se bánja

Fotók - Kőtaraj, Budai-hegység

666

A ház hideg szíve

Nem hiszek a babonákban, még akkor sem, ha a legtöbb népi hiedelmeken, hagyományokon, vagy a bibliai szövegeken alapszik. Persze néhány már annyira belém ivódott, hogy nem lehet nem tudomást venni róluk, mint például a 13-as szám, a fekete macska balról való érkezése előttem, ha megyek az úton, nem lépek a küszöbre, stb. Ilyen a 666-os szám is.

"Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát;

mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat." Olvassuk a Bibliában, a Jelenések könyvében.

A hétköznapi életben semmit nem befolyásol e szám. Nem is találkozunk vele, ezért nem különösebben foglalkoztat senkit. Nem jön szembe soha, mint pl a 13.

Gregory Peck az Ómen című filmben

Gyakran használják fel filmekben is e számot. Ilyen például az 1976-ban megjelent Ómen Gregory Peckkel a főszerepben, ahol egy örökbefogadott kisgyermek képében az Antikrisztust nevelgetik, majd további két folytatásban a Sátán felemelkedését láthatjuk.

A heavy metal zene sem hagyja parlagon a témában rejlő balsejtelmes misztikumot. A Black Sabbath és az Iron Maiden is szívesen ragadta meg a témát, 1982-ben, The Number of the Beast című dalában:

Jaj neked, ó föld és tenger

Mert az Ördög küldi a dühödt fenevadat

Tudja, hogy hamarosan itt az idő

Aki érti, kiszámolhatja a fenevad számát

Mert ez egy emberi szám

Éspedig a hatszázhatvanhat…

Néhány hete belefutottam az encore-on egy Robert Wise filmbe. Ez egy angol rendező, aki fantasztikusan jó filmeket készített, több Oscar-díj, Golden Globe díj és sok jelölés tulajdonosa. A film címe The Haunting, magyar címen A ház hideg szíve. 1963-ban jelent meg, fekete-fehér és a legjobb rendező díjára jelölték a Golden Globe-on.

A ház

Nagyon kíváncsi voltam rá, ezért leszedtem. Pár hét eltelt, amíg olyan hangulatba kerültem, hogy kedvem legyen megnézni ezt a rémisztőnek ígérkező horrort.

A film plakátja

Robert Wise hátborzongató és hatásos filmje egy kísértetházról szól, melyben egy nyomozó felkér neves médiumokat, hogy vizsgálják ki a furcsa történéseket, egy New-England-beli kúrián, a Hill House-ban. A ház, amely a mendemondák szerint gonosz kísértetek lakhelye, ahol már több lakó is meghalt titokzatos körülmények között.

A film egyik leghíresebb jelenete

A meghívott médiumok közül csak ketten jönnek el, a lelki gondokkal küzdő Eleanor és az agresszívan kommunikáló Theodora. A kis csoporthoz a nyomozó unokaöccse is csatlakozik, akit csupán az ingatlan értéke érdekel, valamit időközben hívatlanul feltűnik a szervező párja is.

A film zsenialitása abban a felismerésben rejlik, hogy a néző sokkal jobban retteg attól, amit nem lát, mint ha borzalmakat tárunk elé. Az emberi képzelet sokkal erősebb, mint amit meg tudunk neki mutatni. Ezért ebben a filmben semmilyen látványos kegyetlenkedésre nem kell számítanunk.

A Kutyaszorítóban híres plakátja

Ezt a módszert alkalmazta Tarantino is, a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992) című filmjében. A film fül-levágós jelenetét kétféle módon forgatták le. Úgy, hogy realista módon mutatnak mindent és úgy, hogy az esemény teljes takarásban történik. A stáb a kitakarós verziót szavazta meg borzalmasabbnak, ezért ezt látjuk a filmben. Tarantinonál, aki soha nem titkolta, hogy inspirációkért visszanyúl gyermekkori filmélményeihez, elképzelhető, hogy ez a film volt egyik inspirátora a Kutyaszorító hírhedt jelenetéhez, bár a film cselekménye egy japán akciófilm jelenetének tovább gondolása.

A film, Shirley Jackson 1959-ben megjelent bestsellere, a "The Haunting of Hill House" című regénye alapján készült. Ez a regény egyike a legősibb házas horroroknak, és azóta számtalan szerzőt megihletett már, például Stephen Kinget is.

Ahogy a letöltő oldalakon történik, a letöltést követően elkezdtem seedelni, vagyis visszatölteni a filmet. Mindez szeptember 23-án történt. Egész addig rendben ment minden, amíg úgy nem döntöttem 1-2 hét elteltével, hogy megnézem a filmet. Nagyon élveztem. Jó olyan horrort nézni, ahol egy igényes rendező elképzeléseit láthatjuk a témáról.

A film megnézése után történt valami, ami zavarni kezdett. Minden reggel megnézem a számítógépemen a fő híreket, e-maileket, stb. Ekkor ránézek arra is, hol tart a filmek visszatöltése. Látom, hogy a ház szíve 0,666-on áll. Micsoda véletlen, hogy egy horrorfilmre rákapcsolódik az Antikrisztus száma, gondoltam, aztán el is engedtem a dolgot. De másnap is ott tartott. Aztán egy hét múlva, majd két hét múlva is. …és még jelenleg is, amikor ezt a bejegyzést írom! Lehet, hogy nem jelent ez semmit! De mégis. Itt a gépemen a 666-os szám, minden reggel látom, minden reggel ezzel kezdem a napom, ahogy ránézek a seedelésekre és NEM AKAR ELTŰNNI!

Végül még egy apróság, ami tényleg már csak számolgatás, hogy a Feltöltve menüpontot, ha megnézzük: 936 MB. Számait összeadva 9+3+6= 18, ami 3x6, vagyis 666!

Tata, 2022. 11. 18.

Gondolatok az egyediségről, magányról, változásról

1

Ami másnak furcsaság,

a mi személyiségünk jellemzői,

amelyek egyedivé, egyéniséggé tesznek minket.

Megkülönböztetnek másoktól

és kiemelnek a tömegből.

2

Amikor felveszünk egy piros kabátot,

a szürke kabátos tömegben,

nem azért tesszük,

mert ki akarunk tűnni,

hanem azért,

mert úgy gondoljuk,

hogy az pont jó lesz aznapra.

3

Kicsit másnak lenni,

bátorságnak tűnhet,

pedig csak őszinték vagyunk,

hűek a gondolatainkhoz,

önmagunkhoz.

4

Ha egyedül megyünk az utunkon,

az se nem bátorság,

se nem különcség.

Az a saját úton járás képessége.

5

A fizikai magány és a lelki magány egymástól független dolgok.

Az elsőn nagyon könnyű változtatni, míg a másodikon igen nehéz.

Ráadásul az egyik nem következik a másikból.

Különben nem élnének annyian társas magányban.

6

Ha társas magányban élünk,

és az egyikünk kinyílik,

nem jelenti azt,

hogy a másik is kifog.

Nem változhat meg miattunk.

Pusztán a felismerésben segíthetünk.

Ám a munkát, mindenkinek saját magának kell elvégezni.

7

Ha egy párban az egyik fél kinyílik és tartósan nyitott is marad, a másik pedig nem, sőt észre sem veszi párjában a változást, a viszonyuk tartósan meg fog változni.

A környezet felé kinyíló fél sugárzó adóként kezd működni, aminek az adását egyre több olyan veszi, aki képes azt adást venni, vagyis hasonlóan gondolkodik és sugároz.

Ez előbb – utóbb a kapcsolat halálát jelenti erkölcsi értelemben.

Amikor ez a változás, a személyiségben képes fizikai formát ölteni, azt szakításnak, válásnak hívjuk.

Jávor Pál otthona

A II. kerület, Pasaréti út 8. szám alatti villa

Érdekes budapesti épületek 6.

A Pasaréti út kertes villákkal szegélyezett útvonal Budapest II. kerületében, a névadó Pasarét kerületrész legfontosabb útja.1896-ban társulat alakult a Pasaréti úton és környékén családi házas telep kialakítására, és már a századfordulótól kezdve olyan villák épültek itt, amelyek téli itt tartózkodásra is alkalmasak voltak.Az utat 1899-ban építették meg.

A környék felfedezése közben akadtam erre a villára. A ház 1926-ban épült, Vajda Andor és Vajda Pál műépítészek tervezték Papp Lajos műszaki főtanácsos részére. 1939-ben vette meg Papp Lajos műszaki főtanácsostól Jávor Pál, és miután amerikai turnéjáról nem tért haza, államosították. Jelenleg fogászati rendelő működik itt, ami csak akkor fontos, ha fogorvost keres az ember. Viszont az épület kertje és homlokzata elárulja, hogy nem egyszerű századforduló utáni épületet látunk, hanem annál sokkal többet.

Mindjárt az elején feltűnik egy emléktábla, miszerint ebben a házban lakott Jávor Pál (1902-1959), színművész, a Nemzeti színház örökös tagja. A villa utcai homlokzatára 2002-ben helyezték el az emléktáblát, amelyet Stremeny Géza készített.

Minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár. 69 magyar filmben szerepelt 1929 -1945 között, de voltak külföldi filmszerepei is. Kisebb szerepeket kapott Hollywoodban 1950-51-ben. Színdarabokban is szerepelt Shakespeare (Hamlet, Vízkereszt, vagy amit akartok, Ahogy tetszik. A makrancos hölgy), Molnár Ferenc (Liliom), Ibsen (Nóra, Peer Gynt).

Vele végződött a magyar némafilmgyártás (Csak egy kislány van a világon, 1929) és vele kezdődött a magyar hangosfilmgyártás (Kék bálvány, 1931) és a háború után meginduló magyar filmgyártás (A Tanítónő, 1945).

Az épület jobb oldalán a falon egy dombormű látható. Mária és a gyermek Szent János. Nem túl stílusosan elhelyezve egy garázsbejáró fölött. A dombormű ismerős, de nem tudom hova tenni. A köztérképről megtudtam, hogy Mária és a gyermek Szent János reliefjének másolata. Michelangelo Buonarroti alkotása és 1926-ban helyezték az épületre, közvetlenül az építése után. Az eredetit a firenzei Bargello Múzeumban őrzik.

Irving Stone írja a domborműről: „A kövön ülő Madonna egész testével kiemelkedett, a kis Jézus az anyja ölében fekvő könyvre támaszkodik, János Mária válla mögött, félig eltűnt a kőben. Tökéletesen fényesre csak Mária arcát csiszolta... Úgy érezte ez a legérettebb Madonnája, erősebb alkotás, mint a többi.”

Az épület mellett, a kertben egy bikaszobrot vettem észre. Az alkotó és az avatási időpont nem ismert. Egy közel 2 méteres betonoszlopon, 60 cm-es álló bika. Valószínűleg műkőből öntötték. Állapota meglehetősen leromlott. A Budapesti Városvédő Egyesület és a Budapest Galéria adatbázisaiban nyilvántartott alkotás. A Budapest Köztéri Szobrainak Katalógusa tartalmazza.

A bejegyzés a Wikipédia és a Köztérkép adatainak felhasználásával készült.

Sokáig gondolkodtam, hogyan tudnám összefoglalni, bemutatni Matisse-hoz fűződő viszonyom. Tudtam, hogy meg kell ezt a posztot írnom. Nemcsak azért, mert az idei kiállítás páratlan volt a maga nemében, hanem azért is, mert pont 25 évvel korábban, 1997. júniusában voltam utoljára Matisse kiállításon.

Matisse - Önarckép, 1900

Persze Matisse képeket közben is láttam, de nem összefoglaló tárlaton. Az első nagy találkozás a Houston Museum of Fine Arts szenzációs kiállítása volt, amelyen Picassoval való kapcsolata köré volt kerekítve a téma és kettejük életművéből mutattak be 200 képet. Azóta is emlegetem, ha szóba kerül, hogy az volt a kedvenc kiállításom és nem Picasso miatt.

Ezért hát izgalommal voltam a mostani előtt. Éreztem, hogy egy vers bennem van erről. De nem akartam a képekről elvonni a figyelmet. Ezért írtam egy általános ismertetőt és a végén, ha még valaki kíváncsi rá, elolvashatja a verset is, Matisse-al kapcsolatos tapasztalásaimról.

Olvasó nő, 1895

Matisse egy korai műve, nekem az egyik kedvencem

Henri Matisse A gondolatok színe című tárlata nyáron és ősszel volt látható a Szépművészeti Múzeumban, amely a francia festő életművét több mint százötven alkotáson keresztül mutatta be. A tárlat, a párizsi Pompidou Centre-ből érkezett 130 alkotáson alapult. Ez a kulcsművekből álló válogatás ritka csemege lenne a művészetet szerető látogatóknak, bárhol a világ kiállítótermeiben.

Matisse életművét a korai képektől, a szobrain, rajzain és grafikáin keresztül, egészen az ötvenes években készített papírkivágásokig ismerhettük meg.

A kiállítás a művész alkotópályájának olyan központi kérdéseit is felvetette, mint a vonal és a szín viszonya, az enteriőr és az alak összefüggései. Néhány alkotást láthattunk Matisse modelljeiről is, akik központi szerepet játszottak művészi fantáziájában.

Matisse - Papírkivágások - A tánc, Vázlat, 1935.

Henri Matisse (1869 - 1954)

Az impresszionizmus utáni művészeti irányzat, a fauvizmus köthető a nevéhez. Matisse a modern festészet történetében Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt.

Megismerkedésük idején 1906-tól Picasso mesterének is tekintette, akit sok technikai tanáccsal látott el. A művészetről alkotott nézeteik okán sok éles beszélgetés volt közöttük. Egyszer Picasso azt mondta, hogy ha Matisse nem lenne többé, kivel lehetne a művészetről vitatkozni.

A fauvizmus

 „Ha az eszközök úgy megkoptak, mint a huszadik század festészetében, hogy kifejezőerejük kimerült, akkor vissza kell térni az alapokhoz… Akkor képeink megtisztulnak… közvetlenül a szép kékkel, a szép vörössel, a szép sárgával beszélnek, az elemi tartalmakkal, amelyek az emberi lélek mélyét érintik meg. Az a fauvizmus kiindulópontja: A bátorság, hogy visszataláljunk a tiszta eszközökhöz.”

A fauves-ok („vadak”) festészeti mozgalma – az impresszionizmus után – a legfontosabb lépés volt a modern festészet történetében. A fauve-ok a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. Lemondtak a perspektíva alkalmazásáról. A kép felületén kétdimenziós, tiszta színfoltokat alkalmaztak.

A gyönyör, 1907

„A fauvizmus egy rövid pillanat volt, amelyben úgy gondoltuk, hogy az összes színt egy szintre kell emelni anélkül, hogy egyet is feláldoznánk közülük…”                                                                                 

Wikipédia

Ülő rózsaszín akt, 1935-36

Sokáig vívódott ezzel a képpel. Nem véletlen, hogy két évszám van megadva. A képen visszakaparások, átfestések nyomai láthatók.

...és íme a vers, amely korábban született, mint a fenti sorok:

A gondolatok színe

Matisse 2022

az volt az utolsó alkalom

Henri Matisse-t néztük

én már régen vágytam rá

25 év után újra

izgatott, milyen lesz

hogyan fogadom majd

ezt az újabb találkozást

valamennyire neked is tetszett

bár nem a kedvenced, mondtad

nosztalgikus érzéseim támadtak

1997: Museum of Fine Arts, Houston

Zsuzsival és Michelle-el

akkor is Matisse volt

de másképp: Picassoval együtt

mester és tanítványa

a képek akkor zsigerileg hatottak rám

ahogy a szerelmünk is új dimenzióba került

most viszont az ellenkezője:

én már éreztem, utoljára találkozunk

tudtam, meg fogsz ezért sértődni

vihar nem lesz, hangos szavak sem

még egy utolsó telefonbeszélgetés sem

nem szerettél, kedvelted velem tölteni az időt

mondanám, hogy kihasználtál

de nem, én is pont ezt akartam

volt azért közös is a két tárlatban

ahogy anno, ott akkor Zsuzsi

most te is hatással voltál rám

Matisse nőalakjait látva

tényleg nagy mester volt

az érzelmek gerjesztésének mestere

hatása érvényes örök időkre

szépségideáloktól függetlenül

a szerelem törvényei is azok

képekből szétáradó csábítás

összefonodás testben és lélekben

hormonok, virtuális festékszag

feromon és hajdanvolt kurtizánok olcsó parfümje

úgy keveredtek tudatalattimban

mint a színek Matisse palettáján

25 év lányai és asszonyai

ott vagytok mind a képeken

Odaliszk székkel

Vörös nadrágos odaliszk

A művész „nizzai korszakának” legkedvesebb modellje, Henriette Darricarrére látható a művész Odaliszk vörös nadrágban [Odalisque à la culotte rouge] (1921) című képén, mely Matisse odaliszkokat, a keleties ruhába öltöztetett, csábító nőalakokat ábrázoló festményeinek első darabja.

Ősz, gesztenye

rozsdálló levél-

szőnyeg borítja ismét

reggeli utam:

ősz van.

***

Halkan pattan

a vadgesztenye tüskés burka,

majd nagyot koppan

fejem búbján,

szabadságát megünnepelve.

***

fekete kandúr

meztelen gesztenyével

egerest játszik

Hajlott hátú agg nénike

gesztenyéért matat

rothadó levelek közt

reumás, göcsörtös ujjai

kapkodva kutatnak

némi apróért dolgoznak

mit a gyógyszerész ad

hálaképp

este a villanytűzhelyen

forró víz lobog

benne darabolt kolompér

táncol.

Barnuló levél halom.

A gesztenyefa ledobta

Nyári öltözékét,

S aludni készül.

Nehéz dér köpenyét

Már vállára vette.

Álma szép lesz,

Meseszerű,

És most is

Heppienddel

Végződik.

Időt venni nehéz dolog!

Hív a vasút, vár a MÁV

Verzió 2.0

Őszi kaland

A nyáron írtam egy posztot, amely arról szólt, hogy az ember el akar jutni A-ból B-be vonattal és ez nagyon nem akar sikerülni. Az volt a Hív a vasút, vár a MÁV 1.0 verziója, a nyári kaland. Persze kellő kitartással mégiscsak elértem célom, bár az a nap már nem sikerült jól. Kevesebb időm maradt, mivelhogy haza is akartam jönni. Ott lógott a levegőben végig a csábítás, hogy hagyjam az egészet, nyeljem le a vonatjegy árát és menjek haza. A helyzet csupán bosszantó volt, de nem ért el az a szürreális érzés, ami tegnap történt, amikor szintén a vonatot választottam és nehezen tudtam hazajutni. Olyan volt, mint egy rossz álom, amikor menekülnénk valahonnan, de le vagyunk bénulva. A tehetetlenség és a remény hullámzó érzése, hogy mégiscsak sikerül, de vajon meddig tart még.

Minden esemény, folyamatos történések egymásból következő, vagy legalábbis számunkra összefüggő epizódok láncolata. Apró jelek, a saját időfolyamunkban. Hát vegyük sorra, célom felé haladás sorrendjében. Kelenföldre menet 10 percet késtünk. Ez nem sok egy vonatnál Magyarországon, tényleg nem az, de azért lekéstem a 19-es villamost. A következő 20 perccel később indult. Aztán elnéztem a megállót és eggyel előbb szálltam le, én tapasztalatlan vidéki. Így egy megállót gyalog tettem meg. Imádok sétálni a romantikus, folytonos, ezeréves történelmet megélő utcácskákon, de újabb időveszteség. Ahogy néztem a megállókat, kiírta a mobilom, hogy rendezvény miatt 16 órától nem megy ez a villamos. Ezért visszaúton gondoltam felszállok egy másikra, a 17-esre, ami irányban egy kicsit talán követi az előzőt, de aztán eltér. A Széna téren leszálltam és visszasétáltam a Dunapartra, ahol fotózni akartam. Újabb 20 perc. Amíg gyalogoltam a korzón, nem jött egy villamos sem. A Várkertbazárnál aztán úgy döntöttem, hogy felmegyek a várba és a másik oldalon leereszkedve elgyalogolok a pályaudvarig. Felmentem hát a várba. Ahogy kiléptem a liftből elkezdett esni az eső. Ekkorra már, eredeti terveim szerint a Déliben kellett volna legyek. Hát elindultam gyalog a Délibe, esőben. Már közel jártam, a Vérmezőn, amikor órámra nézve láttam, hogy még 10 perc van a következő vonat indulásáig. Megszaporáztam hát a lépteim. Nem is számítottam rá, hogy elérhetem ezt a vonatot.

Eddig voltak azok az előjelek, amelyek folyamatosan meg-megakasztottak, apró impulzusokat küldve, hogy ez bizony nem egy hétköznapi, unalmas délután. De engem még mindig altatásban tartott a budai utcák, a kivilágított épületek és a Duna két partjának világklasszis látványa. Reménnyel töltött el, hogy már nem lesz semmi más, mint elázva beülni egy fűtött helyre, a vonatba és Tatán kiszállni belőle.

Még 5 perc volt a vonat indulásáig. A jegypénztárba már nem volt idő elmenni, ezért a vonat megkeresése és az oda kocogás közben megvettem mobilon a vonatjegyet. Meglehetősen teli volt a szerelvény, de találtam helyet. Amikor leültem, biztonságból ránéztem a jegyemre a MÁV alkalmazásban, hogy sikerült-e esőben, futás közben megvennem. Sikerült! Megnézem jobban, egy órával későbbire vettem, nem erre. Nincs kedvem csurig telt vonaton kalauzzal vitatkozni!

Hát jó! Még úgysem ettem, amióta itt vagyok! Leszálltam és leültem a vonat közelében egy padra a fedett részen, és sóvárogva néztem, hogy mindjárt elmegy a vonat. Nélkülem. Elővettem a szenyómat és hatalmasat haraptam bele. Közben nézem a vonatot. Már el kellett volna induljon. Megjelenik a kiírón egy piros négyzetben a felirat, hogy 5 perccel később fog indulni. Gondoltam, fene egye a pénzt, hideg van, sötét van, esik, veszek mobilon egy újabb jegyet erre a vonatra, és visszarohanok rá. Ám az alkalmazás jelzi, ennek a vonatnak már a múltba került menetrendileg az indulási ideje, vagyis nem vehetek rá jegyet. Szomorúan ettem tovább. Hirtelen elkapja a fülem a hangosbemondót, a vonat további 10 perccel később fog indulni. Látom, nagyobb társaság, futnak a vonat felé. Feléledt újra a remény, talán még tehetek valamit.

Besietek a pénztárhoz. Nem áll ott senki. Kérdem: Arra a vonatra is vehetek jegyet, ami késés miatt még nem indult el? Vehettem. Futás ki újra a vonathoz. Aztán meglátom a tájékoztató táblán, hogy újabb 5 perc késés lesz. De hát akkor futnom sem kell! Két szerelvény van összekapcsolva ezen a vonalon, mert sok utas megy Tatabánya, Győr irányába. Ezért elgyalogolok az első szerelvénybe, ahogy szoktam.

Még hely is van, bőven. Befejezem a szendvicsem. Fel sem tűnik, hogy újabb percek teltek el és lassan már fél óra késés van, az indulási időhöz képest. Ekkor megjelenik a kalauz: Mindenki menjen át a hátsó szerelvénybe, mert ez elromlott! Le kell kapcsolni, elvinni a hátsó szerelvény elől, aztán hozni egy másikat. Az első szerelvény utasmennyisége ekkor benyomult az addigra zsúfolásig megtelt hátsóba. Sikerült egy ajtó melletti pozíciót megszereznem, így a hátam legalább meg tudtam támasztani. Nagy a zsongás-bongás. Folyamatosan kérdésekkel foglalkoztatják a kalauzt. Ekkor a jegyvizsgálónak támad egy mentő ötlete. Aki csak Tatabányáig megy, az keresse meg az Oroszlányra menő vonatot és azzal eljuthat Tatabányáig. 5 perc múlva indul. A környezetemben kiürül egy csomó hely és ismét ülök!

Ezalatt beáll egy szerelvény tőlünk két vágányra. Az a vonat, amire a mobillal vettem a jegyet! Hiszen lassan annak is itt az indulási ideje. Ráadásul valószínűleg annak jó lehet a motorja. Ha statisztikailag nézzük, nagyon kicsi az esélye annak, hogy két egymás után ugyan oda induló vonat is elromlik már a pályaudvaron.

A következő vonattal kapcsolatos elmélkedés másoknál is felvetődhet. Újabb kvíz kezdődik a kalauzzal közösen, hogy ki indul előbb. A kaller váltig állítja ez! De sokan elbizonytalanodnak. Egy-két kalandvágyó elindul abba a vonatba. Én úgy döntöttem kivárom, lesz, ami lesz. Eszembe jut Luis Buñuel klasszikus filmje Az öldöklő angyal, amikor egy parti résztvevői elalszanak. Reggel megdöbbenve tapasztalják, hogy képtelenek elhagyni az épületet, ahol vannak. A társaság egyre kétségbeesettebb és hisztérikusabb lesz. Szeretnének  hazamenni, ahogy mi is.

Jól döntöttem! A vonat mintegy 55 perc késéssel elindult, néhány perccel így megelőzve a következőt, amire a mobil alkalmazáson vettem jegyet. Út közben elgondolkodtam. Időt szerettem volna venni. Sok-sok türelmembe került és némi pénzbe. Ám ez az 5 perc időnyereség 1490 forintba került!

Tata, 2022. október 22.