Kerouac szerette az amerikai utakat, városokat és embereket, ugyanakkor nem cipelte magával az elhagyottság érzését. Soha nem volt egyedül. Barátok, feleségek, gyermekek vették körül és ott volt neki mémére, az anya. …és még valaki, Gerard, a gyermekként meghalt szeretett és felmagasztalt fivér szelleme is. Mindig volt hová hazatérni, volt hol írni. Tulajdonképpen minden könyve a saját életéről szóló „családregény” sorozat egy-egy újabb darabja.

(21)

Óh, a madarak

---hajnalban,

anyám és apám

(24)

Minden nap hosszan visel

   egy kalapot, amely soha nem volt

A fejemen

(31)

Egyedül, öreg

   ruháimban, bort kortyolgatok

Fölöttem a hold.

(39)

Egy anya és a fia

   levágják a sarkot

Épp a mi kertünknél

(47)

Egy csendes őszi éjszaka

   és ezek a bolondok

Kezdenek vitatkozni

(48)

Egy csendes pillanat -

   Gyér fényben, parázsló rönkökön -

Épp ragu készül

(49)

Egy esőcsepp

   a tetőről

Belepottyant a sörömbe

(60)

Őszi est – enyém

   anya játszik régi

Szerelmes dalokat a zongorán

(67)

Egy őszi éjen -

az anyám vágja a torkát

*Ezt Kerouac csak vízió képen érthette, hiszen 1969-ben meghalt, míg anyja, a Quebec-i francia Gabrielle-Ange Lévesque 1973-ban hunyt el, vagyis túlélte a fiát. Persze az is lehet, hogy egy öngyilkossági kísérletre utal, bár erre nincs forrás.

(68)

Őszi éjszakán -

   anyám felidézi

a születésemet

(71)

Augusztusi hold - Ó

   Egy kelés nőtt

A combomon

(79)

Szép fiatal lányok futnak

   fel a könyvtár lépcsőjén

Sortban

(81)

Nagy könyvcsomag

   Jött Japánból -

Ritz kekszek

(82)

Nagy ivások és zongora

   partik – Karácsony

Ahogy jött úgy múlt –

(117)

Hunyd le a szemeid -

   A tulaj kopogtat

A hátsó ajtón

(118)

Becsukom a könyvet,

   dörzsölöm szemeim -

Álmos augusztusi hajnalon

(119)

Felhős őszi éjszaka

- a hideg víz csepeg

a mosogatónál.

(120)

Kávészemek!

   - Azt hiszem, érzem

A Kanári szigetek illatát!

 (124)

Összefüggés! – a kerékpártól

   rázkódik a kocsi

Mert odakötözték

(128)

Hűvös ez a napos őszi nap,

   Le fogom nyírni a pázsitot

még utoljára

(130)

Metsző szél

   fáradt végtagjaim

Pihentetem, mielőtt szenet hozok

(131)

Átvág a futballpályán,

   munkából hazamenet,

A magányos üzletember

(136)

Hajnal – az író aki

   nem borotválkozott,

Réved jegyzetfüzete fölött

(139)

Íróasztalomon

   halmokban a postám -

A lelkem nyugodt

(140)

Pusztítás, pusztítás,

   mily nehéz

Lejutni oly mélyre érte

(141)

Pusztítás, pusztítás,

   amiért

Nevet szereztél?

(142)

Zavaró, hogy gondolataimban,

   csak ételek

Meg kell főznöm énemet

(143)

Tudod, hogy a nevem miért Jack?

   Miért?

Azért.

(144)

Bort iszom

   - Görögország királynője

egy postai bélyegen

(146)

Részeg, akár egy huhogó bagoly

   leveleket ír

Villámpennával

(147)

Lerészegedés –

   ha-doválás,

Hullócsillag

(153)

Kora reggel a

  boldog kutyákkal –

Elfelejtettem az ösvényt

(162)

Minden egyes kopogásom

   zavarja a lányomat

Eltemetkezik a decemberben

(175)

Hajnali négy -

  anyám csikorgat

Az ágyában

(189)

Dzsingisz Kán elnéz a vad

   kelet felé, vöröslő szemekkel

Őszi bosszúra éhezve

(190)

A lányok lábnyomai

   a homokban

- Öreg mohás halmok

(191)

A lányt, csapdába ejtette a

   kormánykerék, szép

Akár a Dalai Láma álma

(192)

Az autós lány -

   mit csinál

Tudom én?

(203)

Szürke tavaszi eső

- Soha nem nyírtam

A sövényeim

(206)

Haiku! Haiku!

   Még mindig kötést visel

Sérült szeme fölött!

(207)

Haikum láttatja!

   az anyám hív!

(212)

Haydn-é a szerzemény vagy

   Coleman Hawkins-é*, megállapítom

Ez jobb, mint az eredeti

* Coleman Hawkins (1925-1965) az első jelentős tenor szaxofonos, a 40-es évektől az egyik legjelentősebb jazz zenész

(213)

Itt jön

   A sárkányom -

viszlát!

(215)

Sárga ruhában meghajol

   a polcon -

Holtában lépegető nagyanyám

(220)

Hogyan mondhatod nekem azt, hogy: „Menj fel az Éhezés gerincére?”

   és

verd ott a farkad egész hétvégén*

(Magányos pufogások, 27)

* Kerouac egy korábbi kikosarazásának emlékét eleveníti fel ebben a sértődöttséget kifejező versében. Az Éhezés Hegygerinc (Starvation Ridge) egy kimerítő ösvény az Oregon állambeli Cascade Locks közelében, amelynek hossza 20 kilométernél valamivel kevesebb, de ez alatt mintegy 1200 méter szintkülönbséget is le kell küzdeni, Warren Lake és Mount Defiance között. Napjainkban népszerű teljesítménytúra útvonal.

(226)

Milyen hideg van! – késő

   szeptemberi baseball –

És krikett meccsek

(227)

Hány fickó kellene

   itt benn,

a két fürge ellen.?

(240)

Iszom a teám

   és közben

Hümmögök

 (244)

Részekre kéne bontsam,

   hogy bárki értse, amit

A rémálmomról meséltem neked?

(247)

Málnából készítettem zselét

   színe rubinvörös

A lemenő napban

(258)

A székben ücsörögve

   Elhatároztam, hogy a Haikut

Pop-nak hívom ezután

(261)

Ragyogó nap

   olvasom a pompás

Haikukat – Tavasz

(264)

A csendes házban

   anyám

Nyöszörögve ásítozik

(271)

Mentem az erdőbe

   elmélkedni –

Ám túl hideg volt

(298)

Körbenéztem gondolkodva

   Megláttam egy kövér, fehér felhőt

A ház fölött

(301)

Az égre néztem, hogy lássam

   a repülőgépet

De csak a tévéantenna volt ott

(310)

Memère* mondja: „ A bolygók

   távoli részei azon embereknek

Akik nem tudják zaklatni egymást.”

* Memère /mémére/– nagymama

(316)

Lágy tavaszi éjszakán -

   egy tinédzser lány azt mondta

A sötétben: „Jó estét!”

(317)

Bele kell rúgni

   a fagyasztó ajtajába

Különben nem nyílik

(336)

Kritikusaim mardosnak

   állandóan, mint

Szömörce* az esőben

* Szömörce /Toxicodendron radicans/, észak-amerikai és ázsiai virágos növény. Érintése nyomán viszkető, irritáló, fájdalmas kiütések keletkeznek. Hasonlít a borostyánra.

Jack Kerouac

Összegyűjtött haikuk

Fordította: Nagy István Paphnutius

2014.

(kézirat)

Nyomtatás: 2015.

A példány sorozatszáma: 001

Nagy István Paphnutius©2014

Minden jog fenntartva!

All right reserved!

***

Előszó gyanánt

2013-ban találtam egy szemelvényt Jack Kerouac által írt haikuk fordításaiból, valamint verseket a Mexico City Blues című verseskötetéből. Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy verseket fordítsak tőle. Szerencsére hamar ráakadtam a Terebess Keleti portál költészettel foglalkozó szekciójában ömlesztve 6-700 haiku szerű költeményére. Ez lett fordításom alapja. Eközben felkutattam a világon megjelent köteteket és az általam alapnak elfogadott 2004-ben megjelent gyűjteményt beszereztem (Regina Weinreich – Book of haikus, Penguin Poets, 2004.). Ezzel egy időben felállítottam egy nyilvántartási rendszert a versek számontartásához, hogy fordítás közben és után mindig összepárosítható legyen az eredeti amerikai és a legfrissebb, végleges magyar fordítás. Az angol nyelvű szövegeket az angol abc sorrendjébe rendeztem, majd külön csoportot kaptak a számmal kezdődő haikuk is. Ezután álltam neki a magyarra fordításnak.

Jean-Louis Lebris de Kerouac körülbelül ezer haiku szerű verset írt. Ezekből 73 darab sorszámmal ellátott és 1956 nyarán íródott, amikor tűzfigyelőként dolgozott Washington államban. Ezek Desolation pops címen jelentek meg. Ezen kívül verses és prózai köteteiben The dharma burns, Desolation angels, Lonesome travellers, Pomes all sizes, Scattered poems, Big sur, Trip trap, Heaven & other poems, Some of the dharma, Maggie Cassidy is vannak haikuk.

Jó pár notesz és füzet, valamint Allan Ginsberghez, Peter Orlovskyhoz, Bill Burroughoz (New York Public Library), Joyce Johnsonhoz (New York Viking 2000), Gary Snyderhez (Gary Snyder collected letters, University Of California, Davis) írt levelek voltak az örökösök kezében. Ezek jó része kiadásra is került: Selected letters 1940-1956 (New York Viking 1995), Selected letters 1957-1969 (New York Viking 1999), illetve közgyűjteményekben voltak, amelyek szintén tartalmaztak haikukat.

Forrásként szerepeltek még a Ginsberghez 1959-1960-ban írt képeslapok (Columbia University kézirattára) és Peter Orlovskyhoz 1960-ban írt levelek (Columbia University kézirattára) is.

A szerkesztő (Weinreich) kezébe kerültek kiadatlan kéziratok is, mint a Book of Haikus, Packet Notebooks, Desolation Pops (1956), On the Beat Generation (1958), Beat Generation Haikus (Columbia University kézirattára), Old Angel Midnight/Lucien Midnight (1957, Berg gyűjtemény, New York Public Library), Northport Haikus (1964), Working Notebooks 1961-1965 (Berg gyűjtemény, New York Public Library).

Ezek alapján szerkesztette könyvvé Regina Weinreich a haikukat, amely kötetet az általam lefordított Terebess féle anyag ellenőrzéséhez használtam. Mivel az a könyv életrajzi, időbeli felosztást követve készült, az általam alkalmazott módszer – abc sorrendbe állítás, azonosítási számmal ellátás, majd a lefordított versek 7 témakörbe sorolása az eredeti műtől teljesen más szerkezetű, másként forgatható művet eredményezett.

A lefordított 664 haiku olvashatóvá és érthetővé tétele érdekében több száz magyarázó szószedetet készítettem. Erre azért volt szükség, mert a hinduizmusnak, a buddhizmus különböző ágainak, a középkori kínai költészetnek, Kerouac baráti körének, az amerikai tájaknak, a kor szokásainak, ételeknek ismerete érthetőbbé, olvasmányossá, kaleidoszkópszerűvé teszi a könyvet az érdeklődők előtt. Ezen túlmenően megmarad a verseskötet jelleg is, tehát bárhol felüthető és versenként is olvasható.

A 7 téma, amely alapján a verseket csoportosítottam: Kerouac, otthon, család / Kitty és egyéb macskák / Beat Generáció / Úton / Természet / Gerard és állatai / Hit és filozófia

A fordításokat 2014-ben végeztem. Néhány darabját tesztelés céljából on-line formában publikáltam főleg a Facebookon és a Twitteren.

Bár Kerouac nagy tisztelője volt a hagyományos japán haikuknak és modern követőinek, mégsem tartotta magára nézve kötelezőnek a vers írásához előírt szigorú terjedelmi és ütemkövetelményeket.

Haikuim egyszerű háromsoros versek, írta valahol. Szemléletében azonban nagyon is kötődött a hagyományos haikukhoz. Természetszeretete, rövid, bölcs, filozofikus gondolatai jól megfogalmazhatóak voltak rövid verseiben. Ginsberg szerint, Kerouac alkotta meg a modern amerikai haiku műfaját és az egyetlen igaz képviselője annak.

Fontos megjegyezni, hogy Kerouacnak életében nem jelent meg kizárólag haikukat tartalmazó kötete. Az első ilyen gyűjteményt csak az ezredforduló után publikálták! Napjainkban új reneszánszát éli a haiku műfaja. Sokán olvassák, ezek közül számosan meg is próbálkoznak ilyen versek szerzésével. A költők mindegyike ír haikukat is. Felgyorsult korunk, a rohanó élet nem kedvez a hosszú irodalmi műveknek. A haiku rövid, velős és elgondolkoztató. Ideális a mai ember számára.

Ha egy irodalmi stílus divatba jön, óhatatlanul előkerülnek a műfaj klasszikusai. Korunkban már nem minden költő tarja be az eredeti japán haikuk szigorú formai követelményeit. Ez nemzetközi kitekintésben is igaz. Lassan kialakul egy haikuból eredeztethető új műfaj, amit én szívem szerint modern haikunak neveznék. Ennek a modern haiku irányzatnak a legjelentősebb képviselője és nemzedékével együtt megalkotója, Jack Kerouac.

Tata, 2015. július 6.

Egyszer egy kedves ismerősöm, Tata környékének egy megkerülhetetlen alakja, aki nagyon tisztel az írásaim miatt, meglátott a Hotel Gottwaldban. Gyere ide Pista, integetett széles karmozdulatokkal. Odamentem és üdvözöltem. Az asztalánál egy férfi ült még. Így mutatott be neki: "Ő egy igazi költő! Mondasz neki egy szót, mindegy, hogy mit és rögtön ír egy verset belőle." Szabadkoztam, hogy talán nem, vagy nem biztos, de azért jót mosolyogtam magamban.

Pár nap múlva beültem az autómba és beugrott a gondolat, hogy tényleg kellene írni egy verset csak úgy... mondjuk az első szóra, ami eszembe jut. Indítottam az autót és látom, hogy koszos a szélvédő. Nyomtam a spriccelőt és abban a pillanatban beugrott, hogy régen kifogyott.

... és kimondtam a szót: szélvédőmosó.

Előkaptam egy papírt, tollat és ezt a verset rögtönöztem:

szélvédőmosó

kiszáradt már rég

a szélvédőmosó tartálya

eljött neki a vég

ablakra nincs már hatálya

mosta amíg tudta

a világ összes szennyét

virágport

madárürüléket

pernyét

sorsa most

már más kezében

elapadt a munka hevében

láthatóvá vált

az üvegi valóság-

mosdatlan

ahogy próbálok

rajt’ kinézni

akár egy holdkatlan

Anton Wildgans

Adagio egy csellóért

/ Adagio für Cello, 1907/

Az éjben elülnek a vágyak

Mintha lenyugodnának

Csendjük, lehetne holt -

Ám a nyírfák fehér

Ágait a remény

Pókhálójaként fonja be a fény,

Lassan rákúszik az éj

Átsejlik rajta a Hold.

Fényéből szőtt selyembe

Bújnak a legelők merengve,

Öltözik a csobogó vizű patak -

Amott szénakazal hegyek,

Néma óriás-sereg,

Közöttük riadt kutya szalad,

Sejtelmes árnya szétmálló alak,

Elnyeli lassan a fényzuhatag.

 Fordította: Paphnutius, 2012

Wildgans egy 1957-es osztrák postabélyegen

Anton Wildgans (1881 - 1932) Osztrák költő és drámaíró. 1900-tól jogot tanult a bécsi egyetemen. 1908-tól két évig, mint nyomozó dolgozik, majd szabadúszó író lesz. 1932-ben hirtelen meghal. Négyszer jelölték irodalmi Nobel-díjra. 1962-ben létrehozták az Anton Wildgans díjat. A díjazottak között található a nálunk is ismert Peter Handke (Berlin felett az ég, Apám hétköznapi halála).

Eddig egy magyarnak sikerült elnyernie, Sebestyén György (1930, Budapest – 1990, Bécs), aki Ausztriában élő író, rádiójáték- és forgatókönyvíró volt. Magyarországon Déry Tibor díjat kapott, 1988-ban.

A madárijesztők nem hisznek a mesékben

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.

Sajnos már nem vagyok gyermek.

Lelkem nem ártatlan.

Ha jól tettem eddig földi dolgaimat,

nem is bűnös.

Csak heges.

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.

Sorsunkat kapjuk és viseljük,

mint madárijesztők a gúnyát,

ami másnak már nem kellett.

Csak arra vagyunk jók,

hogy ijesztgessük az embert,

aki viszolyogva néz le minket

és még reménykedik,

hogy nem jut a sorsunkra.

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.

Ne legyen megnyugvása annak,

aki leköpi a madárijesztőket,

vagy bugyután oldalba vizeli.

A madárijesztő szenvtelen áll,

fagyos gúnyája széltől szakadt.

Lelke lassan belefagy

szél tépte kabátjába.

Gondolatai megbújva,

zsebében vacognak.

Tudja, innen már nem szabadul.

Először kabátja szakad a földre,

majd önmaga is.

Már úgysem hitt a mesékben.

A madárijesztők nem hisznek a mesékben.

kerestelek

kerestelek minden korban

nyomod vizsgáltam a hóban

erdők mélyén csatangoltam

mint egy magányos vadállat

meredélyről lestem körbe

hátha meglellek-talállak

más arcokban téged látlak

lesek fantázia-tükörbe

tán mindez nincs csak akarom

mezítláb lépkedsz az avaron

Illusztráció: Maria Svarbova - Jump 3, 2014

Káprázat

Megremegő céltalan idő

zsongó páradús levegő

a szolid neszeket elnyomja

egy mellúszó ütemes csobaja

Bennem hatalmas a csend

bánatból komponált rend

izmaimban zavart tempó

lelkemben szorító béklyó

egy lány, ki a túloldalt ragadt

tépett sziluettje meg-megszakadt

a feszített víztükrön táncolt

délibábként oldódó árnyfolt

bár sokkal fiatalabb volt nálad

megismertem a fürdőruhádat

elhittem akkor, hogy te állsz ott

bánatom hirtelen megfiatalított

/2012/

Ez a régi versem egy szerelmes vers. Az oroszlányi uszodában kaptam az ihletet. Van hozzá egy kis történet is. Egy irodalmi oldalon megjelent és sokaknak tetszett és hozzá is szóltak. Egyszer csak feltűnt a hozzászólók közőtt egy általam nem ismert erdélyi irodalom professzor, aki sommásan kijelentette, hogy bár úgy tűnik, de ez nem vers. Erre elkezdték írogatni, hogy dehogynem, ez vers. Én nem szálltam bele a vitába, csak vártam, mi lesz. Nem részletezem... A vége az lett, hogy a prof félig meghátrált és azt írta, hogy tudja milyen jó ez a szöveg és még szerethető is, de szerinte ez mégsem igazi vers.

nem kell ide cím

újra itt az év vége

nem vonok mérleget elvégre

csak a lélek állapota fontos

napról-napra haladnak a dolgok

nem kellett a porból felállnom

mert még nem buktam el

vad szélbe mártom arcom

fülelek ám nem felel

de belül testben s fejben

a magány kérge vastagodott

megoldást rá nem leltem

hány projektbe belefogott

parázsló túlélő ösztönöm…

imbolygó mécsesláng-lelkek

bármerre keresek

- még van erőm ehhez-

ezt védangyalnak, sorsnak

   …köszönöm

Richard Wagner, a géniusz

Richard Wagner a nála idősebb és elvált asszonyt, Liszt Ferenc lányát, Cosima Lisztet vette feleségül. Cosimának korábban hányattatott sorsa volt. Anyja, egy párizsi grófnő otthagyta a családot, Liszt nem volt képes gyerekeit nevelni, költségeiket fizetve nevelésbe adta őket. Cosima több nevelőcsalád után Berlinbe került, ahol nevelőanyjának, Bülow bárónének, durva és közönséges fia elcsábította, aki zongorista, karmester és zenetanár is volt, majd feleségül vette. Már nászútjukon megismerkedett Wágnerral.

Házasságának Bülow-val 1857-ben vetett véget.

Ekkor Wagner felesége lett. Érdekes módon Cosima azért választotta Wagnert, mert felismerte, hogy egy alkotó géniusz, míg férje csak egy mesterember.

Ő a géniuszt akarta szolgálni.

1870 december 25-én Cosima hangokat hallott, amikor felébredt.

 „Ahogy felébredtem, a fülembe hangok szűrődtek, egyre hangosabban és hangosabban. Már tudtam, hogy nem álmodom: zene szólt, mégpedig micsoda zene! Ekkor Richard lépett a szobába a gyerekekkel, és átadta a születésnapi ajándékomat, egy szimfonikus költeménynek a kottáját. Könnyeztem, és velem könnyezett mindenki a házban. Richard a lépcsőn ülve hangszerelte a zenét…” – írja Cosima.

A Siegfried-idill szimfónikus költemény, születésnapi ajándék volt, intim szerelmes levél. Cosimának december 25-én volt a születésnapja, ráadásul azokban a hetekben született fiúk, Siegfried is, akit Fidinek becéztek.

Wagner sohasem szánta nyilvános előadásra a művet, de végül eladta a partitúrát, anyagi okoból. Így ismerhette meg a világ, bár már áthangszerelte nagyzenekarra. Csodálatos alkotás. Az elején, mintha a semmiből ébredne lassan a zene, aztán madárhangokat és kürthívásokat hallunk. Az utolsó megnyugtató akkord azt üzeni: otthon vagyunk.

Richard Wagner, amatőr fotográfus

Richard Wagner 1873-ban született, felesége, Anna. Középosztálybeli házaspárnak számítottak. Richard a vasútnál dolgozott, mint titkár, később ugyanitt ellenőrként. 1908-ig Essenben éltek. Gyerekeik nem voltak.

Szenvedélye volt a fotózás. Mindig megvásárolta a legújabb gépeket, akkor is, ha az belekerült az egyhavi fizetésébe. Amatőr fotográfusként készítette képeit. Aztán elköltöztek Berlinbe, ahol egy két és fél szobás lakást béreltek ki. Richard mindkét háborút megúszta, 1914-ben már 41 éves volt, és túl öregnek bizonyult a katonáskodáshoz.

Anna és Richard Wagner 1900-as házasságkötésüktől Anna 1942-ben bekövetkezett haláláig, 43 éven át fényképezte magát karácsonykor. A fotókat képeslapként küldözgették barátaiknak, a fotósorozat házasságuk történetét foglalja össze.

Mi a közös a két történetben?

Adott két ember ugyanazzal a névvel. Mindkettő művészi vénával volt megáldva. Mindkettőt egész életében fűtötte az alkotási vágy, az önkifejezésnek ez a különleges módja. De nem csak ezek a tulajdonságok közösek ebben a két emberben!

Mindketten megtalálták a NŐ-t, aki hitt bennük, támogatta és inspirálta őket, hogy kifejezhessék, megfogalmazhassák, megteremthessék magukat a művészet által. Így váltak mindketten örökké, halhatatlanná a világ számára, még ha a maguk módján is.

Én úgy gondolom, hogy mindkettő különleges, karácsonyi és romantikus, szerelmi történet! 

Forrás: Fidelio.hu, SHE.HU, Transindex.ro, wikipédia.hu

Ezt a történetet több mint 15 éve írtam. Az azóta már megszűnt TúlpART irodalmi oldal szerkesztője karácsonyi számot készített. Arra kért írjam le az én karácsonyi gondolataimat. Az írás így nyomtatott formában is megjelent egy karácsonyi antológiában. Bár már sok idő eltelt a mondanivalója most is igaz.

A habcsók – Adventi gondolatok

„Csodásabb éj sosem volt…

Nappalnál fényesebb sereg:

angyalok csillagos csapatja a földre érkezett.

” Falus M. Lukács – A jel

„a mindenség előlép innen ég onnan ég onnan világít szét oda áramlik szét”

(Vágtázó Halottkémek – Verőfény, Az Éden visszahódítása I.)

5 éves lehettem és izgatottan vártam a karácsonyt. Nem volt soha gazdag az ünnep, alig volt valamink. Lakásunk sem. A nagyszülőknél laktunk, akkor már a másodiknál. A 60-as években egyébként sem volt nagy az ajándékválaszték. De én mindennek örültem. A kevés ajándék nagyobb érték, mint a mai ünnepek választéközönéből szinte kötelezően választott Lego, Barbie, PS, DVD. Nagyobb becsben állt a feldíszített fenyőfa is.

Nálunk az ünnepnek nem volt lelki jellege. Hiányzott az a spiritualista várakozás. Hittörténetekről, mi több hitkérdésekről szó sem eshetett. A karácsony csak úgy volt ünnep magában gyökerek nélkül. Persze az ajándékot a Jézuska hozta, de ezt sem ragozták túl. Ha így veszem nagyjából egyforma ünnepeket ültünk szokásos ételekkel és ajándékozással. De az a karácsony nagyon más volt, mint a többi. Kigyulladt a fa. Sok helyen megtörtént, nem ritka esemény. Apám rövid tanakodás után egy vödör vízzel tökéletesen megszüntette a problémát. Az addigra már félelmetesen lángra kapott fa leborult a szobaasztalról és bűzösen füstölögve feküdt a szoba padlóján. Elázott, eltört, vagy megpörkölődött minden, ami díszként, ünnepi kellékként, ajándékként, vagy csemegeként szolgált volna azon az ünnepen.

Az a karácsony már Szenteste véget ért, még jóval éjfél előtt. S mivel a várakozás, mi több éjféli mise nem szerepelt a „programban”, abban az évben tulajdonképpen nem is volt karácsony. Akkoriban ezt nem fogtam fel, és csak azon sajnálkoztam, hogy egyetlen egy habcsókot sem tudtam megenni, és egy újabb évet kellett várni, hogy megkóstolhassam az áhított csemegét. Már biztosan elfelejtettem volna az egészet, de nem olyan régen –tán egy-két éve-, megláttam egy égett szélű, megsárgult, kemény fedeles könyvet, annak a karácsonynak az egyetlen megmaradt emlékét, mely tárgyi, fizikai lététől elrugaszkodva szimbólummá vált. Az elmaradt karácsony szimbólumává.

Még ma sem tudom annyira belsőségesen megülni ezt az ünnepet, mint szeretném. Ha tehetném, egyszerűbb étkeket ennék, mint hétköznap akár egyszerűbbet, mint egy átlagos hétvégén. Nem szaladgálnék bevásárló kocsival, és nem cipelnék töménytelen dolgot a lakásba. Jó lenne csendben lenni, és csupán apró szimbolikus, de személyre szabott ajándékokat adni a szeretteimnek. De vajon a gyerekeim megértenék-e azt, hogy a kevés mennyivel több, hogy milyen egy kis habcsókra egy évet várni? 

VÉGE

Forrás: https://paphnutius.freewb.hu/proza/