Fotó forrása - 8800.hu

A ballagás

Why Does It Hurt When I Pee?

                Bár már egyre ritkábban, de azért megesik a bakonyaljai falvakban, ha a magamfajta öregedő férfiak sztorikat mesélgetnek egymásnak a régi szép időkből, hogy elhangzik a történet valamelyik verziója, amikor a falu általános iskolájában, a nyolcadikosok ballagásán a szülők, diáklányok és pedagógusok, egymás vállára dőlve sírtak, hogy Why Does It Hurt When I Pee?, vagyis Mért fáj, ha pisilek?

„Az lehetett csak a bölcs,

az, ki először eszével megfigyelte s nyelvére is vette a szót.”¹

             A férfi a régi fészerben pakolászott. Már napok óta tartott az évtizedek óta felhalmozódott lim-lom selejtezése, rendezgetése. Volt ott minden, a törött fülű vékától, a rozsdaette fazékig. Agyon foltozott vászonzsáktól a kiselejtezett rádióig. Egy falusi házban nem dobnak a szemétbe semmit. A maradékokat feleszik az állatok, vagy megy a komposztálóba, az éghető dolgokat elégetik, a felesleges használati tárgyak pedig a fészerbe kerülnek, hátha jók lesznek még valamire.

A tárgyaknak lelke van. Ha egyszer befogadtuk őket, eltöltöttünk velük egy csomó időt, az életünk részévé válnak. Szép lassan a használat közben, a szívünkhöz nőnek. Kinek lenne szíve kidobni egy tíz éve használatos rádiót csak azért, mert már szalajt az állomáskereső gombja, meg leverődött a sarka? Persze vannak olyan lelketlen emberek, akik könnyű szívvel válnak meg a tárgyaiktól. De vajon lehet ezen csodálkozni, amikor egyesek a családjukat, gyermeküket is eldobják maguktól. Azok persze könnyen kiraknak a kuka mellé mindenfélét. A mi kukánk még soha nem telt meg. Ha jön a szemetes autó, sokszor alig van benne valami. Mondták is egyszer a szemetesek – bentről hallottam -, ezek vajon megeszik a szemetet, vagy mi a francot csinálhatnak vele? A mostanában divatos lomtalanításkor meg csak les az ember, hogy miket ki nem raknak egyesek! Bizony Isten, ha nem szégyellné az ember, hát egy csomó dolgot behordana a pajtájába abból, amit mások kiraktak.

           Ezek a gondolatok jártak Csöpi fejében, amikor a polcok tartalmát próbálta szelektálni. Hírtelen azon kapta magát, hogy amiket így magában gondol, azok nem is az ő gondolatai, hanem a szüleié, főleg az anyjáé. Ő mondogatta ezeket, miközben a szomszédok cselekedeteiből hozott fel negatív példákat. Jórészt egyetértett a szüleivel.

A fészer hátsófalánál állt egy régi polc. Rajta az ő régi dolgai. Lemezjátszó, lemezek, rádióserősítő, kazettás magnó, egy cipős doboz tele kazettákkal. Két régi hangfal, 25 wattosak, 4 ohmosak, az egyik beszakadva. Gondolataiba mélyedt.

            - A lemezeim! A bakelitjaim. Már elfeledkeztem róluk. Hiába. Mindent be lehet szerezni manapság, a netről. A legjobb zenéket pedig már akkor összegyűjtöttem, amikor a cd-k elterjedtek. Persze vannak beszerezhetetlen dolgok, de csak pillanatnyilag. Előbb utóbb minden előkerül valahonnan. A lemezgyűjteményem maradványa. Egyszer kénytelen voltam feladni az elveimet és eladtam a lemezgyűjteményem javát. Kellett a pénz. A ’80-as években nagy szám volt, ha valaki kijuthatott Olaszországba. Az meg sokba van. Vonatjegy, szállásköltség, biztosítás, költőpénz, na meg a lényeg, a fekete valuta. Hamar kellett döntenem. Pénz kell! Minél több. A lemezek. Az volt az egyetlen pénzzé tehető értékem. Összeszedtem hát a legjobb 50-60 lemezt, amennyit kézben elbírtam, fel a vonatra és irány Budapest. Ott tudtam, hogy a Múzeum körúton, az antikvárium környékén, az Ecserin, meg a frissen nyílott 3-4 zeneboltban eladhatom őket. Voltak kincsek, amikért fájt a szívem. A kereskedők meg hülyének néztek, olyan kicsi árat kínáltak egy-egy ritkaságért. Persze az is voltam. Amit 4-500 forintért vettem, jó ha 300-ért átvették. Az igazi ritkaságok, mint a Refugee, If, Savoy Brown, Gentle Giant², hamar elkeltek. Végül is annyi lemezt eladtam, amennyi kellett a valutához. Voltak olyan korongok, amelyektől nem voltam hajlandó megválni soha. Az a pár Frank Zappa³. Azok még most is megvannak.

             Most célirányosan kezdett keresgélni. A lemezekre volt kíváncsi. Megfogni, átböngészni a borítójukat, magába szívni a ’70-es, ’80-as évek hangulatát. Hamar rájuk talált, a legfelső polcon voltak egy kartondobozban. Ott volt az LGT Bummm-ja dupla tasakos, gyűjtőknek szóló kiadásban, a Háry János 4 lemezen, könyvvel együtt, a Latinovics féle Utazás a koponyám körül, Szörényi Levente Utazás című lemeze, és néhány Zappa lemez. Most ismét elkalandoztak volna a gondolatai, de jött az ötlet, hogy ki kellene próbálni a régi cuccot, hogyan szól. A hírtelen ötletet gyors cselekvés követte. A konnektorba elosztót dugott, és odahúzta a polchoz. Az Unitra erősítőre rácsatlakoztatta a PL 200-as lemezjátszóját⁴, a megmaradt egy darab Orion hangfalat, majd elosztóba dugta a készülékek villásdugóit. Most bekapcsolta őket. Világítottak, áram alatt voltak. Éltek! Ránézett a lemezekre.

              - Melyiket rakjam be először? Itt van a Hot Rats ⁵. Kemény jazzrock, Captain Beefheart⁶ énekel recsegő hangján, Don Sugarcane Harris⁷, és az ifjú Jean-Luc Ponty⁷ hegedül. Ezt későbbre hagyom. Itt van A Sheik Yerbouti⁵, a Tinsel Town Rebellion⁵ és a Joe’s Garage⁵ is. Ezek dallamosak. Beindítom, aztán jó kis pakolás lesz ez, olyan nosztalgiázós.

               Csöpi felrakta a Joe’s Garage első korongját. A lemez már recsegett egy kicsit. Milyen jó volt azt a recsegést is belehallani, valahogy jobban életre kelt a zene, mint a „kihipózott” cd-kről. Már szólt vagy 8-10 perce és épp elfoglalta volna magát a szomszéd polc rendezgetésével, amikor felhangzott "Why Does It Hurt When I Pee?" című, régi kedvenc:

„Why does it hurt when I pee?

Why does it hurt when I pee?

I don't want no doctor

To stick no needle in me”

Mért fáj, ha pisilek?

Mért fáj, ha pisilek?

Doktor! Nem akarom,

hogy megszúrjon.

             - Hát itt van ez a dal! A dal, amely nevezetessé tette, ezt a kis bakonyaljai falut. Nem nagyon híressé, de a környéken mindenképpen. Az esetet néhány évig mesélték társaságokban. Persze nem csak ez a dal volt a ludas, volt még kettő … de ezekről majd később. Honnan is lehetne ezt a sztorit kezdeni? Megkerülhetetlen a személy, aki a lavinát elindította. Ő a húgom, Erzsike, akit én nemes egyszerűséggel Erszikének hívtam, éles nyelve miatt. Tehát Erszike.

***

             A 80’-as évek legelején kezdődött Csöpinél a Zappa-őrület. A haverjai között volt egy srác, aki szinte mindent be tudott szerezni, ha lemezről volt szó. Adta-vette őket folyamatosan, így aztán sok jó korong megfordult nála. Minden hétvégén Pesten üzletelt. Egy kis cetli volt a zsebében a kínálati listával, azt mutogatta a járókelőknek, akik ott őgyelegtek, egy lemezüzért keresve. Abban az időben ilyen kémfilmekbe illő módszerekkel lehetett jó lemezekhez jutni a hétköznapi halandónak. A lemezek gyártási helye adta az alapárat. Indiai 150-200 Ft, jugoszláv 250-300 Ft, nyugati nyomás 350 –Ft-tól, ha angol, vagy amerikai, 500 Ft felett. Erre jött még a felár, ha valami ritka csemege kínálkozott, vagy ha a vevő volt balek. Szóval ennél a neppernél hallotta először Frank Zappát. Nem kellett hozzá sok, hogy függő legyen ettől a különlegesen eklektikus, progresszív, avantgárd, és kitudja még hányféle jelzővel illethető, műfajilag besorolhatatlan zenétől. Mivel maga a lemezüzér volt az ismerőse, az rendszeresen jól beetette a friss szerzeményeiből, majd megélt a rendeléseiből. Olyan volt ez, mint egy narkó dealer, amikor rászoktatja az áldozatát.

              Lényeg, hogy a serdülőkorban lévő hugicája állandóan a Csöpi által szerzett Frank Zappa lemezeket hallotta. Akkoriban kevesen tudtak angolul, főleg a kis településeken. Persze azért voltak sejtéseik a dalok mondanivalójáról, de mélységében nem értette a szöveget senki. A dalok értéksorrendjét így a dallam, annak fülbemászó jellege, és hangszeres szólók, pontosabban a szólók virtuozitása határozták meg. Ez így rendben is volt, hiszen a Zappa számok többségében nem, vagy csak alig volt szöveg. De ami volt …

               Visszatérve a dallamhoz. Egy fiatal lány a külföldi dalok hallgatása közben, kizárólag a dallam hatására képes szerelmes lenni. Nem konkrétan valakibe, csak úgy. Így aztán Erszike is nagyon a szívébe zárta néhány – a háttérből, vagyis a bátyus szobájából kihallatszó – szerelmesnek tűnő, inkább mondjuk úgy, lassú Zappa számot. Többet kazettára is másolt és a barátnőkkel délutánonként megbújva arról beszélgettek, milyen jó kis szerelmes dalok ezek. Az egyik kedvenc a Bobby Brown, a Barna Bobby volt, a másik az I Have Been In You Baby a harmadik pedig a Why Does Hurt When I Pee. Ezek jól megfértek a Zalatnay, Kovács Kati, Gemini és M7-es számok között.

             Erzsikét nagyon rendes kislánynak ismerte mindenki. Mindig szót fogadott, nem beszélt vissza és a bizonyítványa is tiszta jeles volt az első hét évben. Most nyolcadikba járt és már közeledett az év vége. Még csak április eleje volt, amikor elkezdték az iskolai ballagásra a felkészülést. A diákokból alakult szervezőbizottság, az iskolai úttörővezetővel, és az igazgató bácsival együtt többször is megbeszélést tartott, az esemény előkészületeiről. A nyolcadikosok ballagása a falu egyik legnagyobb ünnepe, ahol mindenki részt vesz függetlenül attól, hogy a gyermeke ballag-e vagy nem. Ott nézelődik a település apraja-nagyja, és főleg az öregasszonyok. Az egyik ilyen megbeszélés végén, amikor már szinte minden részletet megbeszéltek, Erzsike egy kéréssel fordult az igazgatóhoz.

             - Igazgató bácsi! Szeretnénk egy új dolgot javasolni a ballagással kapcsolatban.

A diri meglepődött. Milyen ötlete lehet ennek a leánynak, már mindent megbeszéltünk, és …

              - Igazgató bácsi! – szakította meg gondolataiban Erzsike. – A lányokkal azt találtuk ki, hogy vezessünk be egy újítást.

             - Újítást? Miféle újítást? – horkant fel az igazgató.

            - Igazgató bácsi! Azt szeretnénk, hogy ne a régi dalokra ballagjunk, hanem a kedvenc számainkra.

            - Ez lehetetlen. A ballagás csak akkor ballagás, ha zeng a Ballag már a vén diák, meg az Elmegyek, elmegyek, hogy a Gaudeámus igiturról ne is beszéljek. Hát, hogy gondoljátok? - mondta idegesen.

           - Hát úgy gondoltuk – mondta félszegen egy másik lány, - hogy ezeket énekelnénk mi szívesen, csak mondjuk, ezek közé beraknák, hár…, inkább kettő számot … és akkor nem folyamatosan ismételgetnénk a ballagási dalokat, hanem közben, amikor már majdnem kiérünk az udvarra, akkor ezek is elhangoznának.

            - Újszerű ötlet! Nem nagyon szeretem az újszerű ötleteket. Mit szólnak hozzá majd az emberek, meg a Tanácselnök?

            - Igazgató elvtárs! – szólalt meg az úttörővezető, aki egyben az orosztanár is volt az iskolában. – Ne zárkózzunk el az újszerű ötletektől. Egyszer majd ezekből a lányokból lesznek a tanárok és az igazgatók. Ők kitűnő tanulók és nem volt rájuk panasz sosem. Ha valami ötletük van, azt hallgassuk meg.

            - Jól van, Úttörő pajtásnő! Hát hallgassuk meg! Én erre ugyan nem érek rá, de megbízlak, hogy a lányokkal együtt hallgasd meg a zenéket, és vegyétek fel magnóra, sorra a ballagási dalokkal együtt, az elhangzás sorrendjében. Majd egyszer, ha lesz időm, én is foglalkozok a dologgal. Ha nincs más, akkor befejeztük. Gyerekek, menjetek vissza az órára!

***

              Az úttörő vezető - orosz tanárnő, nem sokkal volt idősebb Csöpinél. Nagyon bírta. A faluban egyébként is kevés fiú volt, azok is mind valahol tanultak, és csak hétvégén jöttek haza. Csöpi itthon lakott. Innen járt dolgozni. A nő tudta róla, hogy valamilyen jó kis társaságba jár Oroszlányra, és szenzációs nyugati lemezei, meg komoly műsoros kazetta gyűjteménye van. Gondolta jók lehetnek azok a zenék, ha ezek a lányok is odavannak értük, és így ő is hozzájuthat ezekhez. Egy napon elment hát Erzsikéékhez, és Csöpi megmutatott nekik néhány számot, amit kértek. A tanárnő majd elájult a gyönyörtől, hogy amerikai zenét, ráadásul ilyen ritkaságokat hallgat. A lányok kiválasztották a Bobby Brown és az I Have Been In You című dalokat. De a tanárnőnek nagyon tetszett a Why Does Hurt … című is.

            - Legyen ez a három akkor. Először lemegy a Gaudeámus igitur, amikor kijöttök az osztályból, aztán, ahogy végigsétáltok az iskola termein, énekeljétek a Ballag már a vén diákot. Amikor már jöttök ki az udvarra, jöhetnek ezek a szupi lassú számok, ha befejeztétek a sétát az udvaron és besorakoztok a többi osztály mellé, akkor pedig jön, a Elmegyek, elmegyek. – Állította össze a műsort egy szuszra a tanárnő. – Csöpi, ha hozok egy-két kazettát, felveszel nekem ezekből a zenékből? – mondta búcsúzóul az ajtóból visszaszólva.

            - Persze! A tanárnőnek mindent! – játszotta az eszét a fiú.

***

             Az idő gyorsan elszállt és elérkezett a nagy nap, a falu nagy napja, a nyolcadikosok ballagása. A szervezők nagyon sokat dolgoztak és kitűnő munkát végeztek. Az alsóbb osztályok tanulói gyönyörűen feldíszítették az iskolát az otthonról hozott virágokkal. A ballagó lányok fekete szoknyában és fehér matrózblúzban feszítettek, míg a fiúk az erre az alkalomra vásárolt fekete öltönyben, fehér ingben és vörös nyakkendőben. A szülők már előre bevitték a felszalagozott ballagási csokrokat az osztályterembe, amivel majd gyermekük végigsétál az iskolán. Már gyülekeztek a vendégek is az iskolaudvaron. Legelöl azok a szülők és nagymamák álltak, akiknek a gyermekük ballagott, hátrébb a rokonok, kíváncsiskodók. A férfiak leghátul, a májusi, melegen tűző déli nap elől, az eperfa árnyékába húzódtak, és halkan beszélgettek, miközben egymást kínálgatták cigarettatárcájukból.

             A nagymamák zsebkendőjüket tenyerükben tartva vártak türelmesen, miközben a többi vendéget figyelték, ki hogyan öltözött, ki kivel beszélget,milyen csokrot hozott, milyen rajta a szalag, a kisebb gyermekeknek ki van-e pucolva a cipője, stb. A ballagásnak még hetekig kellett témául szolgálnia, az esténként a házak előtti padokon gyülekező öregek számára.

            Aztán egyszer csak felcsendült a Gaudeamus igitur juvenus dum szumus… Hirtelen mindenki az iskola felé nézett, ahol a gyerekek a tantermeket járták végig, utoljára. Az anyák ekkor már könnyeikkel küszködtek, a nagymamák pedig izzadt tenyerüket törölgették a zsebkendőikkel. A férfiak a hátuk mögé dugták a Kossuthot, és a tömeg mögött megállva, nyakukat nyújtogatták az udvar közepe felé. De ekkor már zengett a Ballag már a vén diák tovább, tovább, Isten veletek cimborák tovább, tovább. A nyolcadikosok most a tornatermen sétáltak végig, és az ebédlő felé tartottak. Már többen nem tudták magukban tartani a meghatódás könnyeit.

A ballagók már az ebédlőből sétáltak a tanári szoba felé, amikor felzendült a következő dal:

Hey there, people, I'm Bobby Brown

They say I'm the cutest boy in town

My car is fast, my teeth is shiney

I tell all the girls they can kiss my heinie

Szevasztok, skacok, Barna Bobby vagyok

A város fiúi közül a legszebb

A mosolyom tökély, verdám farol

A csajok meg csókolják meg...

             A tömeg meglepődött. Mit meglepődött, megrökönyödött. Még ilyet? Külföldi zene a ballagáson. Az anyukák is abbahagyták hirtelen a szipogást, a nagymamák hirtelen körbevezették tekintetüket a tömeg első során a reakciókat figyelve, és a férfiak is lábujjhegyre emelkedve, nyakukat nyújtogatták, hogy mi történhetett. Az igazgatónak is rögtön az eszébe jutott, hogy elfelejtette meghallgatni azokat a zenéket. Szemével az orosz tanárnőt kereste, aki már várta ezt, és amikor elkapták egymás tekintetét, egy bíztató, megnyugtató mosolyt küldött feléje. A dal pedig hömpölygött a folyosókon a nyolcadikosokkal együtt, akik mind nagyon élvezték az újszerű ballagást. A szöveget senki sem értette, beleértve ebbe az összes ott tartózkodó vendéget is. De ekkor már a következő dal szólt:

I have been in you baby

and you have been in me

Megdugtalak bébi,

és te is megdugtál engem…

               A közönség már nem lepődött meg a következő „angol” dalon és kezdte élvezni a fülbemászó dallamot. Az anyukák ismét szipogtak, a nagymamák ismét izzadt tenyerüket itatták a zsebkendőjükkel és a férfiak ott hátul, visszaereszkedtek a talpukra. A ballagók már kezdtek feltűnni az ajtóban, közeledtek az udvar felé. Abban a pillanatban, hogy az első pár feltűnt az ajtóban, megszólalt a harmadik és egyben utolsó idegen dal. Szinte tökéletes volt az időzítés, akár egy filmben, minden a forgatókönyv szerint zajlott.

Tehát abban a pillanatban, ahogy megjelent az ajtóban az első pár, felzendült az utolsó meglepetés dal:

„Why does it hurt when I pee?

Why does it hurt when I pee?

I don't want no doctor

To stick no needle in me”

Mért fáj, ha pisilek?

Mért fáj, ha pisilek?

Doktor! Nem akarom,

hogy megszúrjon.

Az anyukák és nagymamák, akik eddig próbálták visszatartani könnyeiket, hangos sírásban törték ki. Az öröm könnyei voltak ezek. Itt az ő Julcsikájuk, Jancsikájuk, Böbécskéjük, és Karcsikájuk. Hát, hogy eltelt az idő! Ki hangosabban, ki halkabban sírdogált, és erre csodálatosan rásegített a zene, amely csak úgy áramolt körbe az udvaron:

My balls feel like a pair of maracas

My balls feel like a pair of maracas

Oh God I probably got the

Gon-o-ka-ka-khackus!

My balls feel like a pair of maracas

Ai-ee-ai-ee-ahhhh!

Golyóim tojásnyira nőttek

Golyóim tojásnyira nőttek

Istenem, az is leh-he-het,

Hogy megkaptam a trippe-pert?

Golyóim tojásnyira nőttek,

Ajjaj, nekem lő-ő-őttek!

                Ezen a ponton vagy fergeteges nevetésnek, vagy hatalmas botránynak kellett volna következni. De nem történt semmi. Az Istennek ez a jámbor falusi közössége, nem tudott angolul. A tót származású lakosok tudtak egy kicsit tótul, a sváb származásúak meg egy picit svábul. Oroszul tudott az orosztanár, meg egy kicsit a gyerekek, akik már a felső tagozatba jártak. Eszperantóul is tanultak egy páran, de a zene nyelvét, a zenéét, amit annyira imádtak, nem tanulta senki. Tanár sem volt, könyvet sem lett volna könnyű beszerezni, meg kedve sem volt senkinek hozzá.

                 Ez a történet is a feledés homályába veszett volna, ha Csöpi nem határozza el egyszer, hogy beiratkozik egy angol nyelvtanfolyamra, Oroszlányon. Addigra már egyre többen kezdtek nyelvet tanulni. Persze azt a szlenget, amit Zappa használt, nem tanították sehol. Aztán megjelent egy szlengszótár, és Csöpi is jól haladt az angollal. A Frank Zappa meg továbbra is kedvenc volt. Így hát egyszer nekidurálta magát, hogy lefordítson egy-két kedvenc számot. Az I Have Been In You Baby cíművel kezdte, aztán érthetően kíváncsi lett és sorra került a Barna Bobby és a Why Does Hurt When I Pee is. hirtelen megértette, hogy micsoda szerencse volt, hogy senki nem értett egy szót sem a ballagási dalok szövegéből. A tudatlanság ebben a speciális esetben a közösség hasznára vált. Ám Csöpi úgy gondolta, mégsem szabad veszni hagyni ezt a sztorit, így aztán egy-két alakommal elmesélte barátainak a kocsmában. Ekkor már nem lakott otthon Erzsike, a hugica, így aztán csak ő is később hallotta meg a történetet. Az úttörővezető pajtásnő sem volt már régi tisztségében, mert már nem voltak az iskolában úttörők, és gyorstalpalón átképzett angoltanárként egy másik falu iskolájában dolgozott.

VÉGE

Fordítások – Paphnutius

¹ Aiszkhülosz – Leláncolt Prométheusz, fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre

² Refugee, If, Savoy Brown, Gentle Giant – a ’70-es évek angol rock – blues zenéjének nevezetes együttesei.

³ Frank Zappa (1940 - 1993) amerikai gitáros, zeneszerző, producer. Néhány szóval meghatározhatatlan irányzatot képviselt. Minden lemeze más stílus jegyeit hordozta, a jazztől, a blueson át, minden stílus free változatáig. Írt elektronikus zenét, nagyzenekari darabokat és balettot. Egy időben Pierre Boulezzel⁸ dolgozott, és kiadtak egy közös lemezt is (Boulez conducted Zappa). Együttműködött a Bécsi Filharmonikusokkal is. Több mint 60 lemeze jelent meg. Halála után megszámlálhatatlan koncert felvétele, és kalózlemeze színesítette a Zappa lemezek kínálatát.

⁴ A Pioneer népszerű lemezjátszó típusa, amely a ’80-as évek elején Magyarországon kapható volt.

⁵ Frank Zappa népszerű és ismert lemezei.

⁶ Captain Beefheart – még ma is aktív, avantgárd zenész, Zappa néhány lemezén is közreműködött.

⁷ Don Sugarcane Harris, Jean-Luc Ponty – ismert jazzhegedűsök, önállóan is jelentős nevet szereztek maguknak.

⁸ Pierre Boulez (1925 - ) francia zeneszerző és karmester, a kortárs zene egyik legjelentősebb alakja.

⁹ Zalatnay, Kovács Kati, Gemini és M7, ’70-es évek végén, divatos popzenét játszó magyar előadók és zenekarok.

Gyilkos mező

Az a nyár nagyon forró volt. Már június végére foltokban megsárgult a rét hosszú, vékonyszálas füve, amely főleg a hegyi legelőkön érzi jól magát, de a Vértes előterében az alacsonyan fekvő réteken is tenyészik. Gyönyörű vadvirágok díszítik ezt az édenkertet. A reggeli órákban az énekesmadarak hangjától hangos, ahogy élelem után kutatva repkedik be a légteret. Aztán, ahogy nő a hőmérséklet, a madárcsicsergéstől a ciripelő kabócák, tücskök veszik át a vezérszólamot. Este már a közeli barlangból kiszálló denevérek hasítják az eget, majd mire teljesen besötétedik a baglyok, és az ezernyi éjszakai vadász zaja viszi tovább a 24 órás koncert szólamait.

A lábszárközépig érő fűben egy mozdulatlan test hevert. Egy valamikor jobb világra született 35-40 éves férfi holtteste. Ruházata alapján nem helyi ember, mert erre csak parasztok, bányászruhás munkások, időnkét gombázók szoktak járni. De már napok óta nem volt itt senki, így a hulla is háborítatlanul és felfedezetlenül hevert, rejtve mindenkitől. Lehet, hogy már kereste valaki, egy anya, egy feleség, vagy barátnő, de itt nem találhatta meg senki, az biztos. Egyébként is a rét elég nagy kiterjedésű területen feküdt, amely egyben az Által-ér ártérsége is volt.

A holttest már erős, édeskés, orrfacsaró bűzt árasztott magából, de mivel állt a levegő tíz lépéssel arrébb már nem lehetett érezni. A jó ételkereső képességekkel rendelkező legyek azonban már rátaláltak, és elismerő döngicséléssel rajzották körbe a határtalan táplálkozási lehetőséget nyújtó testet. Főleg a fekete alapszíneket élénkzölddel díszítő nagy döglegyek voltak a legnagyobb számban.

Tegnap este 7 körül kisebb zápor esett. Kicsi dörgést és néhány villámlást követően, egy félórás esőzés követett. Arra jó volt, hogy egy kicsit felfrissüljön a levegő.

A kis falucska legszélső házsora közvetlenül a mező szélével volt határos. Tulajdonképpen a telkek hátsókerítése választotta el a réttől. Azért volt ez fontos, hogy a nyulak, őzek, és vaddisznók ne járjanak be a kertbe táplálkozni. Ahol kisgyermek volt, ott a mezőn kóborló kutyafalkák és kóbor ebek miatt is célszerű volt védekezni. A négyéves Józsikát kiengedték a hátsó udvarra játszani. Még nem volt olyan meleg, pedig a nap már magasan állott. A tegnapi eső frissített egy kicsit a levegőn. A kisfiú a műanyagból készült billencsével próbált földet szállítani az általa elképzelt építkezésre. Kis homokozó lapátjával rakta az autójára a földet, majd egy méterrel arrébb leborította. Már kinn volt egy fél órája. Édesanyja időnként kilépett a jó időben főzésre használt nyári konyhából, melynek ajtaja és ablaka a hátsókertre nézett. Megnyugvással látta, hogy gyermeke milyen szépen játszik.

Aztán hirtelen kiáltást hallott. Nem gondolt rosszra, de egy anyának azért mindig összeugrik a gyomra, ha a gyermeke segélykiáltását hallja.

- Ide szállt egy csúnya légy! Zavard el, mert megcsípett!

- Megyek kisfiam, és elzavarom azt a csúnya legyet! - Azzal már ott is termett. Egy zöldes fekete legyet látott, amely már éppen elszállt, a kisfiú hadonászása következtében.

- Bántott az a csúnya légy, Józsika? – kérdezte anyáskodó, kényeztető, és egyben vigasztaló hangon.

- A nyakam viszket! – mondta a kisfiú kényeskedőn.

- Mutasd, anya majd meggyógyítja! – és ezzel egy puszit nyomott a kisfiú tarkójára, amelyen egy apró, alig észrevehető piros pontocska látszott csupán.

Aztán este megint esett, de most már kiadósabban, jól feláztatva a földeket, kerteket, és a rétet. Másnap reggel Rieder Ottó nyugdíjas omlasztó vájár úgy döntött, hogy gombázni meg a rétre.

- Kétszeri eső, jó meleg, meg nap, ez kell a gombának, mama! – mondta feleségének. – Úgy készülj, hogy ma gombapörköltet eszünk ebédre. Kiment a rétre és úgy volt, ahogy mondta. Szegfűgombával volt tele az egész mező, amerre csak nézett. Vigyázott, hogy szedés közben bele ne kerüljön egy-két susulyka.

- Nem jó az, ha az ember a gombától bolondul meg! Szokta volt mondani a munkatársainak. – Egy-két ilyen eső még, aztán szedhetem a pöfeteget is. – gondolkodott félhangosan. –Még lesétálok az erdőszélre, a patak hídjához, megnézem van-e őzláb. Annak a kalapjából olyan rántott szelet készül, hogy a király borjú bécsijével sem cserélném el!

Letért addigi útvonaláról és elindult az Által-ér partja felé, ahol a fák és bokrok ligetest alkottak. Már vagy 20 méterre megközelítette a megcélzott helyet, amikor furcsa szag ütötte meg az orrát, édeskés, de orrfacsaró, undorító és émelyítő szag. Először azt gondolta, hogy egy disznó, vagy őz hullott el. Nem járt erre már két hete, a szárazság kezdete óta.

Pár lépést még közelített, aztán dermedten megállt.

– Nézd, az annyát! Mintha egy ember feküdne a fűben! – gondolkodott félhangosan.

- Hé, maga! Menjen onnan fertőzött az az állat. Nemhall... - Hirtelen elakadt a szava. Bizony nem vad volt az, hanem egy ember. Megállt, előre nyújtotta a nyakát, ahogy figyelt, de a szagtól hátra hőkölt. Egy bűzlő holttest feküdt tőle pár méterre. A tetem körül undorító döglegyek döngicséltek.

Ijedtében eldobta a zacskó gombát, amit a kezében szorongatott. Nem nézett se jobbra, se balra, futott egyenest haza.

Rieder néni a konyhában tett-vett. „Mindenkinek van egy álma, az enyém te lettél...” –szólt a rádióban, és az asszony együtt énekelte az énekesnővel, nosztalgikusan, elmerengve.

- Jaj! Egy halott! Istenem, egy hulla! – rontott be Rieder Ottó, miközben a konyhaasztalnál lévő hokedlira ült. Munkától meggöcsörtösödött ujjai melléhez szorították sötétkék „svájcisapkáját”, amely már olyan régi volt, hogy a tetejéről felmeredő szövetdarab „villámhárító” már lekopott róla. Így ült ott akadozó lélegzettel és még egy keresztet is vetett, pedig erről már régen leszokott.

- Mit beszélsz, papa? Milyen halott? Milyen hulla? – kérdezte a felesége aggódón, miközben, gyorsan letekerte a rádiót. Azt vizsgálta, hogy nem kapott-e szélütést a férje. - Így volt ez átellenben a második szomszédéknál is az öreg Imre bácsival. Elkezdett bolondokat beszélni, aztán pár nap múlva meg csak földölt, aztán kampec. – gondolta.

- Jaj, az a halott a mezőn. De szörnyű! Menj asszony, szólj a Bosz Jóskának, hogy ott egy halott a mezőn! Először azt hittem, egy döglött őz, meg egy rabsic, de ez egy igazi halott. Olyan büdös volt, hogy okádnom kell, ha rágondolok.

Az asszony meg sem várta a végét, futott a Bosz Jóskához, a körzeti megbízotthoz. Aztán ketten az asszonnyal vissza Riederhez, aki még mindig maga elé meredten motyogott.

- Mit láttál Ottó? Hullát? – rázta meg Bosz a nyugalmazott vájár vállát.

- Sok szörnyűséget láttam én már a föld alatt, de itt a mezőn, a béke szigetén, a gombázó helyemen ...

- Ne fecsegj már bányáról, meg gombáról! Mi van a halottal? Szedd össze magad! Vissza kell mennünk, hogy megmutasd nekem is, aztán ha igaz, hívnom kell a rendőrőrsöt! – mondta a körzeti megbízott egyre idegesebben.

- Én oda soha többet!

- Dehogynem jössz! Különben előállítalak, hogy hátráltatod egy hivatalos szerv munkáját!

- Haggya, Jóska! Én tudom hol szokott a papa gombázni. Megmutatom. Hagyjuk, hadd szedje össze magát. – mondta az asszony, kimentve férjét, szorult helyzetéből.

Így is történt. Kimentek a mezőre, arra fordultak, amerre a patak hídja közelében az őzlábgombákat szokták szedni, és akkor megütötte orrukat az orrfacsaró bűz.

-A mindenségit! Tényleg egy hulla! És milyen ocsmány, büdös. Belepték a legyek. – mondta undorral Jóska. – Rieder elvtársnő! Ezennel megbízom, hogy őrizze a helyszínt, amíg visszamegyek és intézkedem! Nagyon figyeljen! Még az is lehet, hogy ez egy imperialista provokáció.

Ezzel elrohant. Meg sem várta az asszony tiltakozását, hogy ő a Krisztus vérére esküszik, de itt bizony nem marad. Aztán mégis maradt, csak távolabb húzódott, amennyire lehetett. Ki tudja, ha tényleg valami politikai ügy még rá is fizethet.

Nem telt el egy óra és a rendőrség szirénázva kivonult a helyszínre, és körbezárta azt. Ezzel szinte egy időben a közeli város munkásőreiből, önkéntes rendőreiből járőrök szerveződtek, amelyek az utcákat járták. Civil ruhás kitudja-kik jöttek-mentek Nyomozók kérdezték ki a falu apraja-nagyját, de elsősorban is a még mindig sokkos állapotban lévő Rieder Ottót. Nem sokra mentek vele. Aztán elszállították a hullát.

Aznap este Józsika rosszul lett. Kihívták a falu orvosát, aki először enyhébb napszúrásra gyanakodott. Nagyon nehéz napja volt. Feje zsongott. Meg-megborzongott, ha rágondolt a hullára, amelyhez első orvosként érkezett. Elszokott már az ilyesmitől. Most meg ez a Józsika is beteg lett ...

A kisfiú állapota reggelre, rosszabbra fordult. Egész éjjel hányt és magas volt a láza. Mentőt hívtak, és a kisfiút a közeli, járási kórházba vitték. A szegény kicsi már nem lett jobban. Nyakán a csípés csúnyán megduzzadt, de nem tulajdonítottak neki akkor jelentőséget, mivel a szúnyog- és rovarcsípések helye amúgy is meg szokott neki dagadni.

Egy-két napon belül görcsös fájdalmak közepette a Mennyek országába távozott angyalszárnyakon.

A köznép soha nem tudta meg ki volt a halott férfi, és hogy voltak-e imperialista kémek a környéken. Lassan visszatért a megszokott élet a faluba. Józsikát is eltemették. A Sós kocsmában a férfiak, valamint a házak előtti padokon az asszonyok még hónapokig beszéltek az esetről, gyártották a vadabbnál vadabb elméleteket ügynökökről és imperialista kémekről.

A kisfiú halálát azonban senki sem hozta összefüggésbe a faluszélén, az Által-ér csalitosánál talált hullával.

VÉGE

Adalékok a történethez.

Ez az eset sajnos megtörtént a 2. világháború idején, Budapesten. Olvastam az eredetit, de az sokkal megrázóbb, sorsszerűbb, elkerülhetetlenebb volt, mint ez.

A cselekményt áttettem a 70-es évek magyar hétköznapjaiba, szűkebb hazámba, Oroszlány környékére. Az Által-ér nagy ártéri mezőire.

Beleszőttem a kedves gombázóhelyeimet, ahová annak idején oly szívesen jártam. Meg akartam emlékezni a bányászkultúráról is. Anyai nagypapám, aki omlasztóvájár volt, szintén a mezőre járt gombázni, aminek egyszer tragikus vége lett, de az egy másik történet.

Bosz Jóska, egy balatonszárszói körzeti megbízott volt, akit állandóan az a Lidi néni emlegetett, akinek hátsókertjét sátorozás céljából kibéreltük a ’80-as évek elején.

Rieder Ottó is élt, más keresztnévvel, és valóban bányász volt.

VÉGE

Fény fürkész

Időnként a magány, alkonyatkor

a szoba ablaka mellé ültet.

A hatalmas égre nézek olyankor,

mély leplén ezernyi csillag lebeg.

Van, amelyik melegen lüktet,

s van, mely szenvtelen és hideg.

Merre vagy, e végtelen tengeren?

Pillantásod szüntelen keresem!

Dedikálás a Vörösmarty téren

A potyautas

Venezia mesék

Az utolsó utáni történet

„… mint a dagály,

amely a márványt mossa*”

emléked úgy tapadt

az örök falakra

te mindig ott leszel

mehetek oda bármikor

szellemed időtlen áramol

az ódon sikátorok között

vízbe mállott legendák fölött

cipelted a terhed

rád csimpaszkodott

mint valamely gyermeked

ha testmelegedre vágyott

terhed ölelése

titokban halálos

szorosan megfogott

ő is nézte a várost

az ódon templomokat

s a vad sikátorokat

a puccos butikokat

és a gondolásokat

Tiziano Vecellio freskóit

aki félévezrede

a halálos kórt itt

ugyanígy cipelte

ha valamit megjegyeztél

megjegyezte ő is

ha retináddal fényképeztél

ott lapult szemedben is

veled szívta magába

a sós lagúna-páráit

ha levegőt vettél

vagy gondoltál bármit

ő volt a potyautas

világot látott

mielőtt elrabolt

nászutasként lángolt

magának megtartott

bármit megtehetett

már kéz-a kézben jártatok

együtt lélegzett veled

udvariasan várt ott

nézelődj egy kicsit

pontos és kiszámítható

kimérten explicit

szőke fürtjeidből

hajókötelet font

jegyesed szerelemből-

aztán feléledt ott

a halálos ragály

most már neked

végtelen az idő sodra

 „… mint a dagály,

amely a márványt mossa”

* Gabriele D'Annunzio

Edward_Magnus - Felix Mendelssohn Bartholdy, 1846

Felix Mendelssohn-Bartholdy - Az első benyomások Velencéről

Levelek Olaszországból Svájcba /Részletek/

Fordítás – Nagy István Paphnutius, 2016

„…Elég sötét volt, amikor tegnap este megérkeztünk Mestrébe. A hajó, a szélcsendben finom evezőcsapásokkal haladt Velence felé. A vizet szemléltük és a távolban fények látszottak. Észrevettünk egy kisebb sziklát, amely kiállt a tengerből. Ezen egy lámpás égett. Minden tengerész levette a kalapját, ahogy elhaladtunk mellette és közben ezt mondogatták: "Viharos Madonna". A víz itt gyakran veszélyes és viharos. Aztán csendben siklottunk a nagyváros belsejébe, számtalan híd alatt, kürtjelzések, lánccsörgés nélkül, adószedőktől nem zavarva.

A csatornában sok hajó volt, számos horgonyzott a parton. Elhagytuk a színház épületét, ahol gondolák várakoztak gazdájukra, mint kocsik a ház előtt. Akkor már a nagy csatornában haladtunk. Feltűnt a Szent Márk templom, a szárnyas oroszlánok, a Dózse palota és a Sóhajok hídja. Az éjszaka sötétjéből örömmel hallottam egy ismerős hangot és egy alak körvonalai bontakoztak ki...

Hát, valójában miért vagyok Velencében! Ma láttam a legkifinomultabb képeket a világon és rajtuk keresztül megismerkedtem egy csodálatos személyiséggel, akinek eddig csak a nevét tudtam. Giorgione-nak hívják és egy másik utánozhatatlan művészt, Pordenone-t, aki a legtökéletesebb portrékat festi. Mind maga, mind tanítványai, oly alázattal, odaadással, jámbor lélekkel bírók, hogy úgy érzed, mintha beszélgetnél velük és megszeretnéd közben.

 Pordenone                                                           Giorgione

Ki nem jönne zavarba ettől? Ám, ha Tizianóról beszélek, még áhítatosabb hangulatba kerülök. Eddig nem tudtam, hogy ő milyen kivételes művész, de még ezen a napon megtapasztaltam. Ahogy megélte az életét minden szépségében és teljességében, azt a képe bizonyítja Párizsban, ugyanakkor felfedte az emberi fájdalom mélységét és a mennyei boldogságot. Ragyogó képe a Krisztus sírba tétele* és a Mária Mennybemenetele** tökéletesen bizonyítja ezt.

Tiziano Vecellio - Mária Mennybemenetele

Ahogy Mária lebeg a felhőn állva, úgy tűnik mintha hullámzó mozgást végezne, és ez lüktetés elárasztja az egész képet; ahogy felnéz, egy pillanatra visszafojtja a lélegzetét, félelme és jámborsága, ezernyi érzése sűrűsödik ebben az egylélegzetnyi időben, minden szó szegényesnek és közhelyesnek tűnik! A három angyal is a kép jobboldalán a szépség legmagasabb szintjét képviselik – tiszta, derűsen bájos, tudatalatti, ragyogó és szeráfi.

De ne többet erről! Ahhoz költőnek kell lenni, - szinte már én is azzá válok, - és ez egyáltalán nem illik hozzám; de bizonyára látom majd magamon, minden nap.

De írnom kell néhány szót a Krisztus sírba tételéről is, mint ahogy kérted. Olvasd hát és majd jussak eszedbe közben

Tiziano - Krisztus sírba tétele (Musée du Louvre)

A kép megjeleníti a legnagyobb tragédia következményét, - még mindig milyen hatalmas és időszerű a fájdalom. Magdaléna támogatja Máriát, attól tartva, hogy belehal a gyászba; arra törekszik, hogy elvezesse onnan, de még egyszer végignéz a halott testen, - valójában azt kívánja, hogy a látványt kitörölhetetlenül megőrizze a szívében, gondolván, ez az utolsó alkalom; - ez felülmúl mindent; - majd a gyászoló János, aki együtt érez és szenved Máriával; és József, aki beletemetkezett a jámborságába és leszáll a sírba, irányítva és vezetve a szertartást, és Krisztus maga békésen fekve, tudomásul véve, hogy eljött a vég; a lángok ragyogó színekkel égnek, az ég pedig baljósan sötét! Ez egy olyan alkotás, amely szívemhez szól, lelkesedéssel tölt el, és soha nem lehet elfelejteni.

Mendelssohn-ra hatalmas hatással lehetett a Louvre-beli kép, ha így emlékeiből maga elé idézve is képes volt elemzést adni róla, ahogy felszakadtak emlékei a velencei Tiziánó művek tanulmányozása közben.

Találtam a neten egy Mendelssohn darabot, amelynek Velencei gondoladal volt a címe. Ez indított arra, hogy Mendelssohn Velencével való kapcsolatát kutassam. A zenei szál:

A "dalok szöveg nélkül" (Lieder ohne worte) háromrészes formáiban a legotthonosabb Mendelssohn. E rövid karakterdarabok egész pályáján végigkísérik: a hatosával összefoglalt művek nyolc sorozatban jelentek meg. A címnek megfelelően elsősorban az énekelhető dallamosság jellemzi e 48 darabot, noha a dallamok terjedelme nem mindig az emberi hang terjedelméhez méretezett. Az I., op. 19: 1830-32 között keletkezett, 1834-ben jelent meg. A darabok egy részét svájci, olaszországi és párizsi útja során írta Mendelssohn.  A hatodik a Velencei gondoladal címet viseli - 6. Andante sostenuto, g-moll (Venetianisches Gondellied)

Bizonyára mindenki ismeri a Nászindulót. Mendelssohn szerzeménye, mely a Szentivánéji álom című darabhoz írott kísérőzenéinek egyike. A művet először Samuel Reay orgonista játszotta esküvőn 1847. június 2-án, Dorothy Carew és Tom Daniel házasságkötésekor a tivertoni Szent Péter templomban, Angliában. Igazán népszerűvé viszont csak azután vált, miután Viktória királyi hercegnő kiválasztotta Frigyes porosz herceggel kötendő esküvőjére, 1858. január 25-re. A hercegnő nagyon kedvelte Mendelssohn zenéjét, aki Angliában járva gyakran játszott is neki.

Mendelssohn Hamburgban született 1809-ben, apja, Abraham Mendelssohn-Bartholdy gazdag bankár, a felvilágosodás híres filozófusának, Moses Mendelssohnnak fia volt. Szüleinek négy gyermeke közül Felix a második volt. A család 1811-ben Berlinbe költözött, evangélikus hitre tért át, és nevét – hogy megkülönböztesse magát a család zsidó hiten maradt ágától – Mendelssohn-Bartholdyra változtatta. A gyereket nívós házitanítók oktatták., A politikai liberalizmus vonzásába került, szellemileg és művészileg egyaránt felvilágosult légkörű családnál megfordult többek közt Heinrich Heine is.

Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak Mozarthoz, kilencévesen lépett fel először mint zongorista, tizenkét éves korától már rendszeresen komponált. A zene mellett Wilhelm von Humboldt hatására az irodalomban, nyelvekben is jártas lett, mindemellett úszott, vívott, lovagolt. 1825-ben – Cherubini elismerő szavai hatására – eldőlt a sorsa: zeneszerző lesz. Ettől kezdve opus-számmal látta el műveit. Nővére, Fanny is rendkívüli tehetség volt, zeneszerzéssel is foglalkozott, de akkoriban a nők társadalmi helyzete még nem engedte a „férfias” pályaválasztást.

Tizenhét éves volt, amikor Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabjához a nyitányt komponálta. A berlini énekakadémia igazgatója, Goethe barátja révén 1821-ben megismerkedhetett a költőfejedelemmel. A Mendelssohn-ház vasárnapi hangversenyein fedezte fel az abban az időben csaknem elfelejtett Johann Sebastian Bach muzsikáját. Mendelssohn 1829-ben európai körútra indult. Anglia, Skócia, Weimar, Nürnberg, München, Bécs, Pozsony, Itália városai: Velence, Firenze, Róma, Nápoly.  Hosszabb időt töltött Párizsban, majd ismét Angliába utazott. Benyomásait zeneművekben örökítette meg: Olasz és Skót szimfónia, Skót szonáta, Hebridák nyitány stb. 1832-ben tért haza, később Düsseldorfban vállalt városi zeneigazgatói állást. 1835-ben lipcsei meghívásra elvállalta a Gewandhaus-zenekar vezetését. Itt jól érezte magát, kibontakoztathatta mindazokat az értékeket, amiket a zenében fontosnak tartott. A zenekart Európa egyik vezető együttesévé, Lipcsét nemzetközi rangú zenei központtá fejlesztette. Händel-oratóriumokat, Schumann-szimfóniákat, Beethovent és Schubertet vezényelt. 1829-ben mutatta be a Máté- passió-t, amivel elindította Bach németországi reneszánszát.

Mendelssohn felesége, Cécile Jeanrenaud, akit 1837-ben vett nőül, és aki öt gyermekkel ajándékozta meg. Már a Szentivánéji álom nyitányában megjelennek egyéniségének legjellemzőbb vonásai, amellyel – Carl Maria von Weber mellett – megalapozta a német zenei romantikát. További romantikus vonásai művészetének a barokk hagyományok tisztelete, az orgonamuzsika és a fúgaszerkezet reneszánsza, az úti élményeiből eredő tájköltészet. A zenei utánpótlás biztosítására – kezdeményezésére – 1843-ban megalakult a lipcsei konzervatórium, az első ilyen német intézmény. A lipcsei évek alatt születtek nagyszabású oratóriumai, a Paulus, később az Éliás, és a Szentivánéji álom-hoz írt nyitányát kísérőzenévé egészítette ki.

Szülei halála (1835, 1843) nagyon megviselte, egyre inkább befelé fordult, elfáradt. Az Éliás bemutatója után még eleget tett egy angliai meghívásnak. Fanny nővére is elhunyt. Erőt vett a teljes depresszió. 1847. november 4-én halt meg többszörös agyvérzés következtében.

A sorsnak furcsa fintora, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché – az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72 és 49 posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez a Németországban erősödő antiszemitizmus éppen úgy hozzájárult, mint az az előítélet, ami szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de „lapos”. Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ.

Éjszakai irodaház

Elnézte, ahogy az egyik kamera monitorképén egy pók mászik keresztül, gyorsan szedve lábait. A képernyő szélén látszott, hogy valami óvatlan rovar akadt fel a hálóján.

Ennek is vége! - gondolta.

Ebben a pillanatban csípést érzett a bal kezén. Odakapott. A szúnyogot, a vérével együtt elkente a kézfején.

-…és ennek is vége van! Fejében valami vers, vagy dal sorai zakatoltak:

Elmondtam volna százszor is,

de kevesebbszer is felesleges volt,

Megérthetted volna abból is,

de azt gondoltad elég volt.

- Tényleg, elég volt!

Átbámult a törhetetlen ablaküvegen és belefeledkezett az utcafényektől csillogó éjszakai látképbe.

Ezek a soraim a legtöbbször lenyúltak, kéretlenül közöltek. Számos blog, kávéval foglalkozó cikk és oldal használt fel belőle részleteket. Először zavart, aztán rájöttem, hogy végül is, ők is olvasók …

Reggeli gondolatok a kávéról

/ Kávé, múlt, ma /

itt feketéllik

gőzében ébredő vágy:

életre kelni

***

a keverésre

karcos hang felel

kávé

egymáséi leszünk

***

lágyan selymes e

testes életleves, mely

ereimben kelt

gerjedelmet.

***

miért érzek vágyat

azon idők után,

amikor még apró darálón

őrölte anyám

a kávébabot?

***

Azt mondják:

Napi három kávé sok!

Én meg naponta,

akár négyet is

megiszok.

***

A kávé: az kell.

Drog ez a javából.

A józanok drogja.

Vágyat nem kelt,

Nem lohaszt.

Dalra sem fakaszt,

de éjjel:

sokáig fennmaraszt.

***

Kávé, múlt, ma

A kávé nemesen éltet, mert ajándéka egy ígéret, fel sem ismerném varázsát, ha nem élvezném illatát. A múltban nem jött könnyen-e kincs, nem éltem sokáig vele, túl a három ikszen, kezdtem töltögetni első kotyogó szerkezetem. Ma már a határon billegek, dönteni kell igyak-e még vagy sem, az ötödik iksz felé, a sok koffeintől már feltelt, a szervezetem.

Ezt a haiku-ciklust a Napút haiku pályázatára írtam. Témája a rózsa volt. A szerkesztő a 2. és 5. részt szerkesztette be a Napút 2017/3-as számába, amelynek címe: Rózsák füzére és áprilisban jelent meg.

Véleményem szerint a 6 vers egyben teljesebb élményt nyújt, mint a kiragadott kettő, ezért az eredetit közlöm le.

A szerzés során kísérletet tettem, a zen buddhista és a római katolikus szemlélet összeegyeztetésére.

Az egyes részek dramatikai rendszer alapján vannak szerkesztve. A versek után az egyházi, liturgiai magyarázatokat is elolvashatod.

Rózsa-gyász haikuk

Rózsatövisek.

Sírodat takarítom

Fájdalmasan szép.

Sírodon rózsák

Megfagyott rőt szirmain

Jégvirág csipke

Harminc szál vörös

rózsa. Elhaltatok mind,

lelkemmel tartva.

Mondanék érted

egy imát. Sohasem volt

rózsafüzérem.

Egy Rózsafűzért

mondanék, fájdalmasat-

kedden pénteken.

Tata, 2017.

A rózsafüzér-ájtatosság

A rózsafüzér közösségben való imádkozásának többféle változata lehetséges. A négy rózsafüzért a következőképpen imádkozhatjuk: hétfőn és szombaton az örvendetes rózsafüzért, csütörtökön a világosság titkait, kedden és pénteken a fájdalmasat és szerdán, valamint vasárnap a dicsőségeset. A napoktól el lehet térni!

E szertartásnak 3 féle menete lehet:

1. A rózsafüzér-ájtatosság hagyományos módon

A rózsafüzért keresztvetéssel kezdjük, majd elmondjuk az Apostoli hitvallást. Az első szemekre elmondjuk a bevezető imákat: Mi Atyánk…, három Üdvözlégy Mária a megfelelő titkokkal és Dicsőség. Ezt követően kezdjük az első tizedet a Miatyánkkal és a tíz Üdvözléggyel. A tizedek végén a Dicsőséget imádkozzuk. Sok helyen szokásban van, hogy elimádkozzák a következő imádságot:

Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.

A liturgiából innentől csak a fájdalmas rózsafüzérre vonatkozó részeket közlöm!

A fájdalmas olvasó

A bevezető három Üdvözlégyre:

1. aki értelmünket megvilágosítsa,
2. aki emlékezetünket megerősítse,
3. aki akaratunkat tökéletesítse,

A tizedekre:

1. aki érettünk vérrel verítékezett,
2. akit érettünk megostoroztak,
3. akit érettünk tövissel koronáztak,
4. aki érettünk a keresztet hordozta,
5. akit érettünk keresztre feszítettek,

Valamennyi rózsafüzért követően elimádkozhatjuk a loretói litániát vagy pedig az alábbi könyörgést:

Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!

Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!

Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

2. Rózsafüzér szentírási idézetekkel

A rövid szentírási szakaszokat az egyes tizedek előtt olvassuk fel.

A fájdalmas olvasó

1. Aki érettünk vérrel verítékezett

Ének: Sz.V.U. 66,1-2: Bűnös lélek, sirasd, kérlek

Lk 22,39-46

Ezután Jézus kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

1. Akit érettünk megostoroztak

Ének: Sz.V.U. 74/ÉE 85: Ó, Jézus, Jézus

Jn 19,1-5

Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta. A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Aztán elé járultak, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Majd arcul ütötték. Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek.” Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: „Íme, az ember!”

III. Akit érettünk tövissel koronáztak

Ének: Sz.V.U. 61/ÉE 86: A fényes Isten-arcot

Mt 27,27-31

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

1. Aki érettünk a keresztet hordozta

Ének: Sz.V.U. 63/ÉE 91: A keresztfához megyek

Lk 23,26-31

Ahogy Jézust elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?”

1. Akit érettünk keresztre feszítettek

Ének: Sz.V.U. 70/ÉE 84: Jézus, világ Megváltója

Lk 23-33-46

Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” - mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.” Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”

A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét.

3. Rózsafüzér énekekkel

Ha csak énekekkel imádkozzuk a rózsafüzért, az egy-egy tizedre vonatkozó éneket mindig a tized előtt énekeljük. Felhasználhatjuk azokat az énekeket, melyek a rózsafüzér szentírási szakaszokkal történő imádkozásakor szerepelnek, de énekelhetők más énekek is a népénektárból, amelyek megfelelnek az imádkozott tized jellegének.

Etienne Horvat facebook  profil (Don Van Vliet's 1984 painting 'Tidle Wholder) 

Etienne Horvat a kanadai Quebec-ben született 1972. július 16-án. Apja egy tősgyökeres quebec-i család sarja, akinek élő kapcsolatai voltak a Franciaországban élő rokonaival. Anyja egy magyar emigráns lánya. A kis Etienne születésekor rövid ideig oxigénhiányos állapotban volt. A gyermek korai fejlődésére ez a tény nem volt hatással, csupán később, a nemi érés, a kamaszodás idején ütött el társaitól, kissé különc viselkedése miatt. Életének első éveiben apja igen erős akarattal táplálta bele a francia identitást. Katolikus templomba vitték minden vasárnap és édesapjától kizárólag francia szót hallott. Édesanyja viszont nagyon fontosnak tartotta a gyermek magyar identitásának tudatosítását is, ezért ő kizárólag magyarul szólt Etienne-hez, ha kettesben voltak.

Aztán nagyot fordult a kisfiú élete, amikor az apa francia földön vállalt munkát. Bordeaux-ba költözött, ahol a távolság és az esti magány ráébresztette, hogy feleségével még alapvető kérdésekben sem egyeznek, például Etienne nevelése. Pár hónap után megismerkedett egy helyi lánnyal és bejelentette válási szándékát.

A kisfiú nem látta többet apukáját. Az édesanya megkönnyebbülést érzett, mert nagy nyomás volt rajta és az egész családon az apa vad nacionalizmusa miatt. Elhagyta lakhelyét és egy angolok lakta negyedbe költözött. Etienne már angol nyelvű iskolába lett beíratva és hétvégén a helyi magyar házba járt édesanyjával együtt. Fokozatosan elhagyta, majd elfelejtette a francia nyelvet, az apanyelvét és egyre jobban beszélte a magyart, az anyanyelvét. Az angollal pedig jól boldogult az iskolában. Jó tanuló lévén beiratkozott a quebec-i egyetemre ahol nyelvészetet és irodalomtörténetet tanult.

Hamar megismerkedett a költészettel. Középiskolai évei alatt, a klasszikus angol költőkert rajongott, min Byron, Shelley, imádta Dantét, vagy Goethe-t. Anyja természetesen kezébe csúsztatta magyar költők köteteit is. Ezek közül Babitsot, Weörest és Kassákot érezte magához a legközelebb.

Aztán előjöttek a furcsaságai, amelyek mindig ott bujkáltak benne az oxigénhiányos állapot óta. Vélhető, hogy a tinédzseres lázadás is szerepet játszott abban, hogy megváltozott mind viselkedése, mind a művészethez való viszonya. Ebben az időszakban ismerkedett meg a dadaizmussal. Tzarát és Ballt olvasott, Max Ernstért rajongott. Persze ne felejtsük el, hogy Weöres kísérleti versei voltak ez első behatások, művészeti irányultságának változásában.

Nagy hatással volt rá, amikor egyszer egy Ligeti György hangversenyen ülhetett a nézőtéren.

1999-ben már ismert volt szövegeivel a quebec-i irodalmi berkekben, amikor hírt kapott édesapja haláláról. Már megöregedett édesanyját hátrahagyva Bordeaux-ba utazott, hogy részt vegyen a temetésen. Ekkor találkozott először és utoljára apja családjának tagjaival, francia gyökereivel. Az alkalmat kihasználva Párizsba utazott, számtalan élménnyel gazdagodva és találkozott művészetének nagy inspirátorával, az idős mesterrel, Ligeti Györggyel.

Ennek hatására írta híres versét a Poème Symphonique For 100 Metronomes, amelynek azonos a címe az eredeti Ligeti művel, amelyet a szerző 1962-ben, Horvat 2002-ben publikált.

A metronómok hangját hangutánzó szavakkal helyettesítette és egy nyolc tagú kamarakórusra írta. 

Három évvel később publikálta eddigi főművét, a What do you want from me, Hugo Ball?,

a Mit akarsz tőlem Hugo Ball? című dadaista versét, amelyet Hugo Ball emlékének szentelt. Az eredetileg angolul megfogalmazott szöveget különböző nyelvekre ültette át. Magyarra anyja, franciára apja származása okán, németre Hugo Ball tiszteletére. Az így keletkezett négy-nyelvű szöveg szerves egységet képez, ezért én is csak így közölhetem. Először az eredeti angol, majd a magyar, a francia és végül a német változatot.

Hát íme:

Etienne Horvat

What do you want from me, Hugo Ball?

/Tribute to Hugo Ball/

What do you want from me, Hugo Ball?

Constantly I hear in my ear:

gadji beri bimba glandridi laula lonni cadori

Someone whispers:

gadjama gramma Berida bimbala glandri galassassa laulitalomini

Constantly I hear in my ear:

gadjama rhinozerossola hopsamen

someone sings aloud:

gaga di Bumbalo Bumbalo gadjamen

gaga di bling blong

gaga Blung

Tell me

What do you want from me, Hugo Ball?

I constantly hear in my ear!

I'm crazy about him!

* The quotes are from "Gadjo beri bimba" poem of Hugo Ball

Etienne Horvat

Mit akarsz tőlem Hugo Ball?

/Emlékezés Hugo Ball-ra/

Mit akarsz tőlem Hugo Ball?

Állandóan azt hallom a fülembe:

gadji beri bimba glandridi laula lonni cadori

Valaki meg azt mormolja:

gadjama gramma berida bimbala glandri galassassa laulitalomini

Folyamatosan azt hallom a fülembe:

gadjama rhinozerossola hopsamen

Valaki hangosan énekli:

gaga di bumbalo bumbalo gadjamen

gaga di bling blong

gaga blung

Mondd,

Mit akarsz tőlem Hugo Ball?

Folyamatosan azt hallom a fülembe!

Megőrülök tőle!

*Az idézetek Hugo Ball "Gadji beri bimba" című verséből származnak. 

Etienne Horvat

Que voulez-vous de moi, Hugo Ball?

/Hommage a' la Hugo Ball/

Que voulez-vous de moi, Hugo Ball?

Constamment j'entends dans mon oreille:

gadji beri bimba glandridi laula lonni cadori

Quelqu'un il murmure:

gadjama gramma berida bimbala glandri galassassa laulitalomini

Constamment j'entends dans mon oreille:

gadjama rhinozerossola hopsamen

quelqu'un chante à haute voix:

gaga di bumbalo bumbalo gadjamen

gaga di bling blong

gaga blung

Dites-moi à

Que voulez-vous de moi, Hugo Ball?

Constamment j'entends dans mon oreille!

Je suis folle de lui!

* Les citations sont tirées de "Gadjo béri bimba" poème Ball Hugo

Horvat Etienne

Was wollen Sie von mir, Hugo Ball?

/Hommage an Hugo Ball/

Was wollen Sie von mir, Hugo Ball?

Ständig höre ich in meinem Ohr:

gadji beri bimba glandridi laula Lonni cadori

Jemand flüstert:

gadjama gramma Berida bimbala glandri galassassa laulitalomini

Ständig höre ich in meinem Ohr:

gadjama rhinozerossola hopsamen

jemand singt laut:

gaga di Bumbalo Bumbalo gadjamen

gaga di bling blong

gaga Blung

Sag mir,

Was wollen Sie von mir, Hugo Ball?

Ich höre immer wieder in mein Ohr!

Ich bin verrückt nach ihm!

* Die Zitate stammen aus "Gadjo beri bimba" Gedicht von Hugo Ball

Ha idáig eljutottál kedves olvasó, felejtsd el az egészet!

ETIENNE HORVAT NEM LÉTEZIK!

Etienne Horvat az én második alteregóm. Hogy miért volt rá szükség?

Egyszerű! Paphnutius alakjának megformázásával lehetőségem nyílt alkotni a legkülönbözőbb művészeti stílusokban. Egy ilyen archaizáló név sok lehetőséget nyitott és az alteregó segített művészi ars poétikám megfogalmazásához. Viszont szerettem volna kísérleti műfajokat is kipróbálni, ami véleményem szerint nem fért volna bele Paphnutius alakjába, jellemébe.

Amikor erre a megállapításra jutottam, megformáztam Etienne Horvat alakját. A névből Etienne, az István francia változata, a Horvat, pedig anyai nagyapám vezetéknevéből eredeztettem (Horváth). Az á ékezete és h betű, a gondatlan bevándorlási hivatalnokok, esetleg egy túl hazafias quebec-i anyakönyvvezető tevékenysége során elveszett! J

Megírtam Etienne életrajzát és létrehoztam a nevében néhány szöveget. Ám manapság nem érsz semmit, nem vagy senki, ha nem vagy fenn a neten. Ezért nyitottam egy Etienne Horvat facebook profilt és a sajátomtól teljesen más körből, főleg francia, kanadai francia, francia nyelvterületek, majd az egész világról ismerősi kört kezdtem szervezni. A történet szerint Párizsba mentem Ligetihez. Nos, ezen párizsi tartózkodás idején nyílt meg a profil. Vagyis párizsi lakos vagyok, de quebec-i, francia, aki újra keresi Párizsban francia gyökereit és a kommunikációban igazi világfiként minimális francia mellett angol, magyar és néha német nyelvet használ.

Néhány hónap alatt közel ezer ismerőssel rendelkezett Etienne. Hívták párizsi randevúra és beleszerelmesedett egy dél-francia, arab származású nő. Rendszeresen írt neki egy francia bohóc, és a kanadai emigrációból is sokan jelölték ismerősnek, köztük nevezetes emberek is, akiket természetesen nem nevezek meg.

Idén év elején úgy éreztem, hogy a karakter kifulladt, ezért a facebook profil felszámoltam. Etienne Horvat-ból csak egy e-mail cím maradt, amit rendszeresen használok is.

Ebben az embriónyi állapotban tartózkodik jelenleg, arra várva, hogy felélesszem. 

Megbabonáztalak

/I Put A Spell On You - Screamin 'Jay Hawkins/

Fordította - (Nagy István Paphnutius, 2015)

Megbabonáztalak,

mert enyém vagy má-ár!

Jobb lesz, ha abbahagyod,

Mert én nem viccelek!

Nem! Nem viccelek én!

Tudod, én ki nem állhatom,

A helyben topogást,

Te jól tudod, papa!

Én ki nem állhatom, hát hagyd!

Ó, jaj, mert

Megbabonáztalak,

mert enyém vagy má-ár!

Ó, jaj!

Tudod, hogy szeretlek én!

Szeretlek!

Szeretlek!

Szeretlek és különben

Sem érdekel, ha nem akarod,

A tiéd vagyok most, mert

Megbabonáztalak!

Már az enyém vagy!

Mert az enyém vagy!

Mert az enyém vagy!

Ó, yeah!

A dal mindig tetszett, ám soha nem gondoltam bele, hogy miről szól. Tudtam, hogy az eredetit Screamin 'Jay Hawkins énekeli, de általában a Creedence Clearwater Revival feldolgozását játszották a rádiók. Aztán a You Tube elterjedésével lassan erre a számra is rátaláltam. Megkerestem az eredetit, majd találtam egy archív koncertrészletet.

 Ekkor jöttem rá, hogy miről is szól … A vudu mágiáról.

A Vudu, főleg Haitin és a nem Haitin élő haiti lakosság körében gyakorolt varázslat, mágia, istenfélés, hit. A 18. században alakulhatott ki, amikor az afrikai rabszolgáknak megtiltották a törzsi vallások gyakorlását és kényszerítették őket a kereszténység felvételére. A vudu vallás a Ghánában, Togóban gyakorolt vodun kultuszból ered és azzal igen szoros kapcsolatban áll. A vuduban megtalálhatók az afrikai népi szimbolizmus elemei, és hatott rá a római katolicizmus, a nyugati miszticizmus és a szabadkőművesség is.

Jelenleg nagyon elterjedt az Egyesült Államok déli részén, főleg New Orleans környékén.

A vudu hívők hisznek a távoli és megismerhetetlen teremtőben, akihez a loákok közvetítésével fordulnak kéréseikkel. A loák mindegyike az élet egy különleges aspektusáért felel, és a hívők igyekeznek személyes ismeretségbe kerülni velük, az élet ügyes-bajos dolgainak intézése miatt. A loák figyelmét felajánlásokkal, áldozatokkal lehet felkelteni, és minden hívő személyes oltárokkal és kegyszerekkel igyekszik ezt a kapcsolatot fenntartani.

A haitiak 80%-a keresztény, saját bevallásuk szerint 100%-uk vudu hívő. Nincsenek írott szabályai, a vudu papok (houngan) és papnők (mambo) évszázadok óta őrzik titkait.

Ezért erről többet én sem írhatok …

A dal előadójáról:

Screamin’ Jay Hawkins, üvöltő dervis

(1929 - 2000)

Amerikai rhythm and blues énekes, dalszerző. Arról lett híres, hogy megírta minden idők egyik legnépszerűbb szerzeményét, az I Put a Spell on You –t (Megbűvöltelek).

A dalt több tucat neves előadó dolgozta fel, mint Arthur Brown, a Creedence Clearwater Revival, James Brown, Annie Lennox, Nina Simone, a Them, Alan Price, Manfred Mann, vagy a magyar Old Boys.

Dala felkerült a Rolling Stone magazin 500 legjobb dalának listájára. A kiabálós blues előadói közé sorolták. Művésznevét - Screamin’- sikoltozó - azért kapta, mert éneklés közben sikoltásszerű hangok törtek ki belőle. Jól játszott zongorán, de gitározott, szaxofonozott és dobolt is.

Koncertjei horrorisztikus hatásúak voltak, a színpadon kígyók, pókok, csontvázak, woodoo kellékek alkalmazásával keltett hatást. Például rendszeresen ’fellépett” vele, Henryt, a szivarozó koponya.

Több híres előadó is ihletet nyert koncertjeiből, mint Arthur Brown, Alice Cooper, vagy a Black Sabbath.

Clevelandban született és egy árvaházban nőtt fel. Gyermekkorában klasszikus zongorát tanult, majd gitározni kezdett. A néger énekes, Paul Robeson volt a példaképe.

Az I Put a Spell On You-t 1956-ban vette lemezre. Eredetileg filmdalnak szánta.

De, hogy is van ez a szerelemkötés nálunk, a keresztény hitvilágban?

Ha valakinek a szívét nagyon meg akarod szerezni, tudatosan magadhoz kötheted praktikák alkalmazásával. Ősi mágia, amely működik, a másik fél akarata ellenére is. Nagyon fontos, hogy alaposan átgondolt: valóban akarod-e. Ha olyan embert akarsz magadhoz kötni, aki saját akaratából soha nem kezdett volna veled szerelmi viszonyt, akkor könnyen megkeserítheted vele az illető életét. Ezért azt ajánljuk, hogy ezt a mágiát csak olyan kapcsolat esetén alkalmazd, amely jelenleg is működik, és csak erősíteni szeretnéd az érzelmi szálakat.

Szükséged lesz két babára, vagy bármi másra, ami a két embert jelképezi. Lehet ez akár két ágacska is - mint a régi iszlámban -, agyagfigura, vagy a két személy egy-egy személyes ruhadarabja is. Sőt, lehet csuhébaba, amire ráírtad, ki kicsoda, vagy akár csak két papírdarab, mindegyiket ellátva a nevekkel. Az a lényeg, hogy a megszemélyesítő tárgyba „lehelj lelket”. A régi Egyiptomban ehhez elég volt a babák fölött kimondani a neveket és aztán rájuk lehelni, de az is elég lesz, ha csak szimplán megnevezed őket. Sőt, még akkor is működhet, ha erősen rákoncentrálsz, teljes tudatoddal odahatsz és küldöd át a gondolatot az éteren át, hullámok, üzenet-impulzusok formájában. Én más esetekben is sikerrel alkalmaztam, például gyermekaltatáskor. Úgy hívtam, hogy gondolat áttolás, amely során akaratomat nagy hullámokban hömpölyögtetve küldöm az alany felé. Ez nagy gyakorlatot igénylő módszer, ezért neked a kellékek használata javasolt, a siker érdekében.

A varázslás folyamán a valóságban is össze kell kötni a két megszemélyesítő tárgyat. Szerelmi ügyekben használj vörös vagy fehér fonalat. Tizenháromszor tekerd körbe a két babát, aztán pedig csomózd meg kilencszer. Ezzel azonban még nincs vége a dolognak, a varázslás még nem fejeződött be. A megszemélyesítő tárgyakat így összekötve, biztos helyen kell tárolnod, a varázslat ugyanis addig él, amíg a tárgyak. Vigyáznod kell tehát rájuk, ne érje őket semmi baj. Akkor is szükséged is lehet rá, ha később esetleg szét akarnád választani a párt.

A szerelmi mágia egyszerűsége miatt bárki számára elérhető módszer. Az ilyen varázslatoknak köszönhetően általában egyszerre több új ember léphet be az életedbe, akik közül néhányan jó barátoddá válnak. Valamelyikük iránt, pedig érezni fogod a mélyebb vonzalmat, ami később szerelemmé érik.

Ha már van párod, de úgy érzed, ellaposodott a kapcsolatotok, kevesebb szenvedélyt érzel a másik iránt, vagy ezt éppen az ő oldaláról tapasztalod, szintén rendkívül hasznos lehet egy-egy otthoni trükk alkalmazása, a szerelmi mágia. Fontos leszögezni, hogy ez a mágia nem kényszerít senkit semmire, csupán a lehetőséget teremti meg, a többi pedig már rajtad és a partnereden múlik. Légy biztos magadban, és hidd el, hogy sikerülni fog! Íme, négy roppant egyszerű otthoni trükk, ami csak arra vár, hogy kipróbáld. Ezeket a bejegyzés végén elolvashatod, mint ahogy a bontás módszerét is.

Szívmágia I

A délutáni órákban gyújts meg egy vörös színű gyertyát, majd a gyertya közepére köss szintén piros cérnával egy, a kedvesed nevét tartalmazó papír szívecskét, és égesd a gyertyát egészen a cérnáig. Tartsd egy kis szünetet, éjfélkor gyújtsd meg a gyertyát újra, és ezúttal égesd teljesen végig. Közben folyamatosan gondolj arra, hogy ugyanígy lángol majd érted a szíve annak, akinek a nevét a papírra írtad.

Szívmágia II

Vágj ki piros papírból egy szívecskét, írd rá kedvesed nevét, majd hajtogasd össze, és egy piros gyertya viaszát rácsöppentve zárd le. Ezután a már meggyújtott gyertya lángjába szórj sáfrányt, vond be oldalt mindenütt mézzel, és amíg tövig nem ég, a lángját figyelve a következő rövid mantrát ismételgesd folyamatosan: szívedben értem lobogjon a szerelem lángja.

Képmágia

Ehhez a változathoz egy vászondarabra lesz szükséged: vágd ketté, majd az egyik felébe varrd bele a saját nevedet. Ha jó a kézügyességed, akár egy mini arcképet is készíthetsz. Mindeközben csak a pozitív adottságaidra, erényeidre és jó tulajdonságaidra koncentrálj - zárj ki minden negatív gondolatot az elmédből. Fontos, hogy a végeredmény jól olvasható, kivehető legyen.

A vászon másik felébe pedig annak a valós vagy képzelt személynek a nevét vagy arcát kell belevarrnod, akit magadhoz szeretnél vonzani. Itt is elengedhetetlen, hogy felruházd a nevet vagy a képmást minden olyan tulajdonsággal, szokással, jellemvonással, amit a keresett személyben szeretnél látni. Amikor mindkét név, illetve képmás készen van, egy piros fonallal vagy zsinórral lazán kösd össze őket, és tedd a vásznat egy biztonságos helyre, ahol semmi és senki nem bolygathatja - lehetőleg ne egy dobozba vagy ládikába, hanem valahova a természetbe, esetleg virágok, fák közé.

Gyertyamágia

Ehhez a mágiához három fehér és két piros gyertya szükséges. Előbbieket állítsd fel háromszög alakban, a piros gyertyákat pedig tedd ennek az alakzatnak a közepére. Az egyik piros gyertya azt a személyt jelöli, akiért varázsolsz, a másik a kérésedet szimbolizálja. Mielőtt meggyújtanád a gyertyákat, behunyt szemmel számolj el 15-től 1-ig visszafelé. Amikor a végére érsz, mondd el hangosan a kérésedet. Minden esetben csak egyetlen kívánság lehetséges, különben nem lesz hatásos a varázslat.

Ha ezen túl vagy, nyitott szemmel gyújtsd meg az öt gyertyát. Figyeld néhány percig, hogyan égnek, majd rövid idő múlva a két pirosat told közelebb egymáshoz. Égesd el az mindegyiket az egyharmadáig, majd fújd el őket. Ezt a szertartást még két alkalommal végezd el, méghozzá úgy, hogy a két piros gyertya egyre közelebb kerüljön egymáshoz. A szertartások között legalább egy nap szünetet tarts.

A párosított babákkal veszélyes műveletek is végezhetők, ezért ne tedd!

Ha eltemeted a párost, az azt jelenti, hogy egy napon, egyszerre fognak meghalni.

Ha elégeted, az egymás iránti szerelmük fogja „fölégetni” őket.

Ha vízbe hajítod, a kapcsolatuk lesz a vesztük.

A dal olyan népszerű, hogy még több száz feldolgozás hallgatható meg, ha valaki kitartóan keresi.