A Jón-szigetek legnagyobb tagja, Lefkadától délre. Közvetlenül Ithaka mellett. Területe 781 km², 45 km hosszú, 30 km széles. Lakossága 35 800 fő. Magas hegyláncok, tágas öblök, zöld, buján tenyésző vegetáció jellemzi. Legmagasabb csúcsa az Enós, 1628 m.

Az Odüsszeia a homéroszi hagyomány szerint Szamé néven említi. Az ókorban a sziget négy fő településből állt: Krané, Palé, Proné, Szamé. Számos, a késő mükénéi kultúrából származó sírlelet a sziget korabeli virágkorát valószínűsíti Kr. e. 1500 körül. Mint tudjuk Odüsszeusz feltételezett királysága ie. 13 századra tehető. Egy elmélet a sziget északnyugati oldalán kinyúló Paliki-félszigetben véli felfedezni Ithakát.

Erről részletesen:

Ithaka, Görögországi fotóriport 7.

https://paphnutius.blog.hu/2018/09/07/ithaka_287

Az ie. 5. században Korinthosz és Korfu konfliktusa idején, Korinthosz oldalára állt, majd belekényszerült a peloponnészoszi háborúba. ie. 225-től az aitolok (görög néptörzs, a szárazföldön, Hellas északi részén) szövetségese, ie. 189-ben római kézre került.

A kora középkorban Bizánchoz, aztán a normannokhoz, majd a török birodalomhoz tartozott. 1500 körül a Velencei Köztársaság része lett. 1797-ben átmenetileg a franciákhoz, majd a 19. században angol védnökség alá került. Ezután végérvényesen Görögországhoz csatolták.

1957-ben hatalmas földrengés volt a szigeten. Az épületek 70 %-a károsodott. 2004 januárjában 5,8-as erősségű rengés rázta meg.

A szigeten játszódik a Corelli kapitány mandolinja című könyv története. Sami városában a németek a 2. világháború során 400 olasz katonát végeztek ki. Itt forgatták a regényből készült filmet is Nicholas Cage és Penelopé Cruz főszereplésével.

Fiskardo.- Hangulatos kikötőváros. Velencei romokkal, római szarkofággal. A világ jachtosainak egyik találkozóhelye. Nevét egy normann katonáról kapta, aki a 11. században itt esett el és a sírja is itt található.

Csak egy óra volt Fiskardoban, a varázslatos kikötővárosban. Ebéd, vagy gyorsított városnézés? Az ebéd és az étlapon felfedezett kardhal győzött.

Az első szimpatikus étteremben leültünk. Mi volt a neve? Parnassos.

A Parnasszosz-hegy, a Pindosz-hegység egyik hatalmas és nevezetes hegye. 2455 m magas.

Az archaikus Görögországban a Parnasszosz, Apollón szent hegye, és a múzsák lakhelye volt. A hegy lábánál fekszik Delphoi, a leghíresebb görög jósda. Egykor a világ közepének tartották. Metaforaként, Parnasszosz a költészet otthona és a halhatatlanság jelképe.

Sziget, a Jón-tengerben, 3 km-re a Lefkadán található Nidri városától.  A méreteit tekintve kicsi, 80 hektáros, alig 1500 m hosszú és 1000 m széles.

1963-ben vette meg a görög hajómágnás, Arisztotelész Onasszisz.

Onassis, 1975-ben elhunyt. Aristoteles a világ egyik leggazdagabb embere volt. Az ott töltött évek alatt, több száz új fát telepíttetett, teljesen bezöldítve ezzel Skorpiost. A fatelepítéseken kívül néhány új épületet is felhúztak, sőt a sziget egyik kavicsos strandjára Szalamiszról hozták a homokot.

Ott élt egy ideig Maria Callas operaénekesnővel.

Számos világszerte ismert művész fordult meg itt, köztük Elizabeth Taylor és Richard Burton. A sziget partvonalán több kisebb strand van, a belső részeken pedig feszített víztükrű medencék, teniszpályák, wellness-részleg, mini golf pályák szolgálják a tulajdonosok kényelmét.

1968 októberében itt vette feleségül Jacqueline Kennedy-t, az 1963-ban meggyilkolt amerikai elnök, John F. Kennedy özvegyét.

A dúsgazdag hajómágnás fiát, Alexandert és lányát, Krisztinát is a szigeten temették el. Az örökös, Krisztina 28 éves lánya, Athina volt, aki többnyire Brazíliában élt. A nagyapjától hatalmas vagyont öröklő Athinának kevés kapcsolata van szülőhazájával. Nem Görögországban nőtt fel, görögül is alig beszél. Az elmúlt években már eladta családja néhány görögországi ingatlanját és a családi ékszerek jó részét is.

Athina 2013 áprilisában eladta a szigetet is, Ekaterina Rybolovlevának, egy orosz milliárdos lányának. Ekaterina apját, a világ 100 leggazdagabb embere között tartják számon és az AS Monaco többségi tulajdonosa. A sziget ára 100 millió euró körül lehetett. A potenciális vevők között arab milliárdosok mellett Bill Clinton neve is felmerült.

2014 júniusában Ekaterina 25. születésnapját zártkörű, táncos-zenés rendezvénnyel ünnepelték Skorpioson, ahol több más fellépő között Beyoncé is fellépett.

Mivel a sziget magánterület, engedély nélkül áthajózni rá, vagy kikötni rajta szigorúan tilos - ezt biztonsági őrökkel és kamerarendszerekkel is ellenőrzik. / Saját fotó

Az elmúlt években azonban kirándulóhajók rendszeresen engedélyt kapnak, hogy Skorpios egy kis elzárt öblében kikössenek, és a nyaralók is testközelből pillanthassák meg a szigetet. / Saját fotó

Az egyik ilyen partszakasz, ahol ki lehet kötni és fürdeni lehet, másról is nevezetes. / Saját fotó

1970-ben egy olasz paparazzi itt készített fotókat a meztelenül napozó Jackie-ről. A fotók nagy port kavartak a médiában.

„Újra elrejtőzik a csillagok szép

szűzi arca a holdnak udvarában,

hogyha teljes fénye előkacag majd

     s isteni mécsként

földünkön szétcsordul ezüstje; aztán

............................................................

....majd ha a kék magasból

     halkan alászáll, ”

Szapphó - HÍVOGATÓ APHRODITÉHEZ (részlet)

Horváth István Károly fordítása

Ithaka, vagy Itháki egy görög sziget a Jón-tengeren, Kefaloniától északkeletre, Lefkadától délre.

Területe 117,8 km², ebből a fő szigetének területe 96 km², lakosainak száma 3 200 fő.

Nevét mindenki Homérosz Odüszszeia-jából ismeri. A legtöbb vélemény szerint azonban nem azonos a hőskölteményben leírt, ie. 13. századi odüsszeuszi királysággal.

Heinrich Schliemann német régész Homérosz hőskölteményeit olvasva találta meg Trója maradványait. Az ő segítője, Wilhelm Dörpfeld  német építész, egész életében szenvedélyesen kereste Ithakát. Oly annyira, hogy nyugdíjba kerülése után Lefkadára is költözött és ott is halt meg, 1940-ben.

Szerinte Ithaka Lefkadán volt. Később a dór törzsek benyomulásakor, az ithakaiak a következő szigetre menekültek. A vándorló népek sokszor új hazájukat is a régiről nevezték el. Így lett a mai sziget neve Ithaka.

Robert Bittlestone angol ókor kutató, a Kefalonia északnyugati oldalán kinyúló Paliki-félszigetben véli felfedezni Ithakát. Ő is Homérosz tájleírásait kereste a tájban, Dörpfeldhez hasonlóan.

Az Odüszszeia sok olyan domborzati formát ír le, mint amilyen Kefalonia sziget, Paliki félszigetének északi felében azonosíthatók be. A környéken napjainkig gyakoriak a földrengések. Utoljára 1953-ban volt egy hatalmas földrengés, ami mind Kefaloniát, mind Ithakát romba döntötte. Így elképzelhető, hogy egy földmozgás miatt lett félsziget Paliki, és korábban sziget volt. Ebben az esetben Kefalonia Paliki félszigete lenne Ithaka.

Homérosz tájleírásai nagyon megbízhatóak. Így azonosították be az ókori jósda, Nekromanteion helyét is (lásd a korábbi naplóbejegyzést: https://paphnutius.blog.hu/2018/09/02/nekromanteio_regeszeti_park )

Nekromanteio régészeti park, Görögországi fotóriport 5.

Ithaka kicsi, csendes sziget. Nincs repülőtere, ezért a turistákat csak kirándulni viszik oda a hajók Lefkadáról és Kefaloniáról. A leghíresebb strandja az Ithaka Golden Beach.

Az Acheron torkolata Ammoudiánál (Nem saját fotó!)

Ammoudia egy kis görög halászfalu Epirus tartomány Preveza megyéjében. 1928 előtt Splantza volt a neve.

A szédítő Pindosz hegység Ammoudia fölött

A Jón-tenger partján fekszik, 9 kilométerre, délkeletre a sokkal híresebb Parga településtől. A falu az Acheron folyó torkolatában épült.

Ammoudia, strand

Az ókorban itt még a tenger volt, a folyó 4000 év alatt töltötte fel a mocsaras területet. Jól zárt tengeröble van, amelynek vize hideg és kevésbé sós.

Ammoudia, strand

Az Acheron folyó jéghideg vizet szállít a Pindosz helységből.

Ammoudia öbölben

Forrásvidéke nem messze van innen, a hegység mély, sötét kanyonjaiban található. A benyomuló tenger, a hideg édesvizet beduzzasztja a sekély, homokos öbölbe.

Ammoudia, sziklás partszakasz

Így viszont a strand mentes sünöktől és medúzáktól.

Naplemente az Ammoudia öbölben

Az Acheron (Akheron) az ókorban az alvilág folyójaként volt ismert. Homérosz is idehozza Odüsszeuszt, Dante is idelátogat az Isteni színjátékban, foglalkoznak vele az ókori római olyan jelentős személyiségei, mint Vergíliusz, vagy Ovídiusz.

Nappal a folyón

A fájdalom folyójának hívták. A holt lelkek ezen keltek át az alvilágba. A monda szerint erre szállította őket dereglyéjével a révész, Kharon.

Nappal a folyón

Az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, kilenc kanyarulattal fut az alvilág legmélyére, oda, ahol Hadész palotája emelkedik.

Moló, Jobbra az Acheron, balra a tenger

A négy alvilági folyó a Sztüx (gyűlölt), a Phlegethón (égő), az Akherón (örömtelen) és a Kókütosz (jajgatás) átszelik a poklot, és óriási, szörnyű mocsárban egyesülnek.

Minden este sokan figyelnek a folyó és a tenger találkozásánál

Milyen ismerős, a mocsár Ammoudia és Mesopotamos (Nekromanteio) között (lásd az előző bejegyzést!) ma is ott van.

Alkonyat a Styx felett

A mondavilág szerint a Sztüx (Styx) a görög mitológiában Ókeanosz és Téthüsz leánya, a Sztüxnek, csodálatos varázsereje volt – halhatatlanságot adott.

Kharon ladikja

Akhilleuszt anyja közvetlenül születése után belemártotta a vizébe, így próbálva megvédeni a rá váró végzettől. Ez sebezhetetlenné tette a fiút, a sarkát kivéve, amelynél fogva Thetisz (Téthüsz) a vízbe tartotta.

Este az Acheronon

Testének e védtelen pontja az „Achilles-sarok”, a mai modern szóhasználatban is valaminek, vagy valakinek a sebezhető, gyenge pontját jelenti.

A leszboszi görög költő Alkaiosz (i. e. 620 – i. e. 570.vagy i. e. 580.), Szapphó kortársa, egy bordalában így ír az Acheronról:

VIGADJ, AMÍG ÉLSZ

Dőzsölj vélem, igyál, Melanipposz! - e szó, mi ez?

Azt várod, hogy a tiszta, derűs napot újra lásd,

hogyha túl vagy az Akherón zordcsobogásu, mély

árján? Ej, ne gyötörd ma e nagy titokért magad!

Mert már Szüsziphosz is, Aiolosz fia, bár a leg-

bölcsebb volt, menekülni akart a halál elől;

mégis, bár a szivében okos vala; kétszer át

kellett kelnie Akheron éji vizén; - hogy ott

súlyos földtömeget vigyen, erre itélte őt

Kronosz nagy fia. Hát ne törődj vele, lent mi vár;

hogyha vége a létnek, a lenti világ felé

szállunk, és oda már földi baj el nem ér.

Még ha zúgva süvít is az északi szél dühe

.......................................................................

Franyó Zoltán fordítása

 Az ókori Oracle (Jósda) az Ephyra dombon állt, amely 500 méterre magasodott ki az Acherousia-tó és az Acheron folyó mocsaras területéből. A történelem előtti időkben a tenger az Acherousia-tóig ért, mára már kiszáradt.

A Jósda domb tövében, a fallal körülvett Ephyra település állt. Ez ma 4,5 km-re van a tengertől. Több mint négy évezred alatt töltötte fel az Acheron folyó a környéket, amelyet az alvilág folyójának tartanak és sokan Styx néven ismernek. Torkolata a mai falu, Mesopotamos helyén volt.

Homérosz Odüsszeusza ide zarándokolt el, hogy leszálljon az alvilágba, ezért Hadészhez fordult. Itt kérte, hogy találkozhasson elhunyt rokonaival és barátaival.

Manapság, a közeli Mesopotamos falu mellett a dombon találják a jósda maradványait, a homéroszi időkből. A jóslást végző papok itt fogadták a látogatókat és megjövendölték az elkövetkező eseményeket.

A labirintusszerű épület együttes nedves, sötét helyiségeiben olyan ételt fogyasztottak, mely segítségével képesek voltak a képzeletet gerjeszteni, az elmét elhomályosítani. A jövendölés egy mély, nedves levegőjű, sötét teremben történt, amelynek dohos levegője fojtogató érzést vált ki az emberből.

A legújabb régészeti feltárások és felmérések megerősítik azt a véleményt, hogy Homérosz valós domborzati környezetet írt le művében, az Odüsszeuszban, mikor a hős az alvilágba látogatott.

A jósda azonosításában segítséget nyújtott két szobrocska Perszephoné istennőről, az időszámítás előtti 7 – 5. századból, amelyek a hegy lábánál kerültek elő, egy ház romjai között.

A területen 4 történelmi időszak nyomai találhatók meg. A prehisztorikus kor ie. 15.-11. századából, a késő bronzkorból 3 sírhalom, cseréptöredékek és egyéb tárgyak darabjai kerültek elő.

A hellenisztikus korból az ie. 4. századból, majd az ie. 3.-2. századból származnak a romok, falak alapjai és falak, valamint a jósda terme.

Majd egy 15. századi monostor romjai és 1740-ből kápolna rom.

A régészeti feltárást a 20. században végezték, a mai formáját pedig 2011-2015 között nyerte el.

Mindezt láthatod: Mesopotamos, Preveza megye, Epirus tartomány, Görögország

Metsovo, 7200 lakosú hegyi falu, Görögország Epirusz tartományában. 1157 méter magasan fekszik, a tengerszint felett, a Pindosz hegységben, csodálatos természeti környezetben. Amióta az E92-es autópálya a közelében halad, bekapcsolódott az ország idegenforgalmi vérkeringésébe. Athéntól 300 km, Szalonikitől 180 km-re fekszik.

 A kisváros a jellegzetesen görög arculatát még a hosszan tartó török megszállás idején is megőrizte. A város mai képének kialakításában oroszlánrésze volt a M. Tositsase báró által 1948-ban alapított szervezetnek. A városnak mindmáig van mecénása. A Szent György templom rekonstruálásának finanszírozásáról Janis Averof egykori görög európai parlamenti képviselő gondoskodott, aki a város szülötte. A helyi múzeum gazdag tárlatában bútorkiállítás és numizmatikai gyűjtemény is van. Metsovo városát az utóbbi időben a téli sportok szerelmesei is felkeresik. Egyre több festői szálloda is épül, amelyek télen szállást biztosítanak a turisták számára.

A XV. században oszmán uralom alá került és a Ioannina Sanjak részévé vált. Az oszmán uralom késői időszakában (18. század - 1913) a régió görög és aromán népessége szenvedett az albán hegyirablóktól. Az 1854-ben helyi lázadás tört ki. Az első balkáni háború idején Metsovót rabló zenekák égették fel. 1912. október 31-én az Epirus lázadó csoportjai és Metsovoi önkéntesek által támogatott görög katonák a Katara-Zygos hegygerincen áthaladva megtámadták a metsovói török helyőrséget, amelyben 205 katona és két ágyú volt. A csata 16 óráig tartott. amikor az oszmán katonák megadták magukat.

A Metsovo lakói a XX. század elejéig három osztályba voltak sorolva: az arhontzi, a vinitsi és az algii (gizari). Ez a társadalmi-gazdasági rétegződés az oszmán megszállás alatt alakult ki.

Az arhontzi, a társadalom leggazdagabb része. Többnyire nagykereskedőkből állt. Bár helyileg nagyon erősek voltak, nem voltak szervezettek, összetartók.

A vinitsi, a település közepes és alacsonyabb osztályait foglalja magában. Gazdálkodók (kivéve állattenyésztők), kisvállalkozók, iparosok, öszvér-vezetők és kiskereskedők voltak. A vinitsit egységesebb társadalmi osztálynak tekintették magukat, ami társadalmi viszonyaikban nyilvánvaló volt. Például házasodtak egymással, de soha sem a legalsóbb algiák tagjaival.

Az algiak, a terelő juhászok, állattenyésztők, sajtkészítők, valamint fafaragók, bútorkészítők voltak. Szabályokat állítottak fel tagjaik társadalmi szerepére, egy szigorú patriarchális struktúrára, amely irányította az osztályukat.

A két alsó osztály közötti társadalmi különbségek nem a jövedelmi kritériumokon alapultak, hanem, hogy tagjaik nagyon különböző gazdasági területről származtak. A múltban a juhászok és a nem juhászok közötti különbség a Pindos hegység valamennyi fejlett településén létezett. 

Ez nem a vagyonon alapuló osztálykülönbség volt, hiszen a legtöbb esetben mindkét csoport tagjai a lakosság szegényebb szegmenseihez tartoznak, de az oszmán uralom alatt, a települések besorolásához kapcsolódó differenciálás, ugyanolyan nyelvi alapokkal rendelkező, de világosan eltérő gazdasági és társadalmi struktúrán alapult.

A XVIII. század közepétől a Metsovo régió lakosai mentesültek a rendszeres és ad hoc adóktól való fizetés kötelezettsége alól, amelyet általában más ottomániai lakosság keresztény lakói fizetnek, azzal a feltétellel, hogy átalányösszeget fizetnek évente. Az oszmán közigazgatás gyakran ilyen kedvezményeket adott az alattvalói számára, akik különleges szolgáltatást nyújtottak az államnak. Itt például hegyi határvédelem.

A speciális adórendszer nem jelentette az önkormányzatiságot, elméletben. Az autonómia fogalma ismeretlen volt. A gyakorlatban azonban az adómentességek megadása megegyezett a terület önszabályozásával. A szülőföldjük iránti szeretet és a külföldön élő Metsoviták adományai jólétet eredményeztek Metsovóban. Már a 19. század elején volt egy speciális napló, ahol a jótevők adományait és végrendeleteit rögzítették. A naplót 1854-ben megsemmisítették.

A város, a helyi sajtokról is ismert, ilyenek a Metsovone és a Metsovela. Jelentős az Averoff család tulajdonában lévő szőlőtermelés és borkészítés.

Egy helyi múzeum, az Averoff Galéria, Georgios Averoff életét mutatja be.

A Nagy Kolostor, a Megalo Meteóron megalapítója, az Athosz-hegységből származó Meteórai Szent Athanaiosz barát (Neopatrasz, 1305 körül – Meteóra, 1383. ápr. 20. csak 1350 körül telepedett le itt – a legenda szerint a mai kolostor helyére angyal, illetve sas emelte fel magával.

 Tanítványa, Joaszaph, a szerb király fia, 30-40 évvel később tovább bővítette a kolostort. A 15-16. században, amikor a török meghódította Thesszáliát, sok új közösség alakult. A 17-18. században a Meteora közösségei lassan hanyatlásnak indultak, több közülük feloszlott. Csak a 19. században figyelt fel rájuk néhány utazó, akiket egyre több látogató követett.

 A Meteorákon huszonnégy bizánci kolostor található, melyek egyenként 600 évnél idősebbek – a környék ennek köszönhetően igen híres zarándokhellyé vált. A kolostorok közül ma már csak ötöt használnak valójában a szerzetesek.

 1920-ig ezeket az épületeket csak létrákon lehetett megközelíteni. A létrák egyenként 30 méteresek, vagy ennél magasabbak voltak, némelyeket a sziklákhoz rögzítették. Az első világháborút követően, különösen az 1960-as évektől új utat építettek Kalambakától a kolostorokig. Ma már hosszú, sziklába vájt lépcsősorokon és mély szakadékokat áthidaló hidakon bárki elérheti az épületeket.

Az egykori épületek közül ma már csak pár lakott. A kolostorok anyaga kő, vörös cseréptetővel, fakarzatokkal. A szerzetesek számára szűk cellákat, templomot és a közös étkezések céljára refektóriumot rendeztek be. A sziklákba ciszternákat vájtak, hogy felfogják az esővizet. A Meteoron-kolostorban megmaradtak az igen egyszerű konyha megmunkált fazekai és merőkanalai. A kolostorok többségében csak néhány szerzetes él, de van egy olyan is, amelyben apácák laknak.

Metamorphoseos-kolostor (Megalo Meteoro): 613 m tengerszint feletti magasságban, a legrégebbi és legnagyobb a Nagy Meteora kolostor (Megalo Meteoro). Athanassios szerzetes alapította templomát 1380-ban. Belső díszítése: gazdag ikonosztáz aranyozott fából, intarziatechnikával kidolgozott pátriárkatrón, freskók a 16. századból. 1923-ig csak létrákon lehetett megközelíteni, most lépcsők vezetnek fel az épülethez.

 Kincsei relikviák, a bizánci császárok ajándékai, keresztek, amulettek, ikonok, kézzel írott kódexek és 600 kötetes könyvtár. A legrangosabb legerősebb kolostornak tekintik, mivel Urosz Simeon, szerb uralkodó vagyonát a kolostornak adományozta és későbbiekben ő is élt szerzetesként.

 A keresztény vallás meghatározó eleme Isten dicsőítése, ennek gyakorlása céljából sok hívőt vezetett a mindennapok világától félreeső helyre, távol a világi hívságok csábításától: a Pindosz-hegység barlangjaiban, meredek kaptatóin már a 12. századtól megjelentek az aszkézis hívei.

 A látogatóknak nem könnyű a dolguk több mint 300 lépcsőt kell megmászniuk a csúcsig, hogy megnézhessék ezt a kolostor komplexumot, amely magában foglalja a 14. századi templomot, a kápolnákat, egy kis múzeumot, egy borospincét és egy fákkal szegélyezett árnyas udvart. Sok látogató számára talán az egyik legemlékezetesebb hely a sekrestye, melynek polcain szépen sorban sorakoznak a kolostor egykori lakóinak koponyái.

 Nevezetes kolostorai

Varlaam-kolostor: Varlaam szerzetes élt itt, 1350-ben ő építette az első kápolnát a sziklán. 200 évvel később a Szent Trion Hierarchon templomot a régi alapjaira emelték. 1627-ben renoválták a templomot. 1922-ben látták el lépcsőkkel, de teherhordásra még ma is használják a hálókat. A második legnagyobb kolostor. 22 évbe telt, míg minden építőanyag felkerült a csúcsra. A Varlaam-kolostor a legjelentősebb látnivaló a Meteora kolostorvidéken.

 Agia Triada (Szentháromság) -kolostor: Dometios alapította 1458-1476 között. Az Agia Trias kápolna kétoszlopos stílusban épült, 1692-ben freskókkal díszítették. 1888-ban látták el lépcsőkkel, melyet 1925-ben további 140 lépcsővel egészítettek ki. Az 1981-es James Bond film, a Szigorúan bizalmas “For Your Eyes Only” fináléja itt készült.

 Agios Nikolaos Anapafsas-kolostor: a 15. században, valószínűleg egy korábbi alapra építették, de a szikla kis felülete miatt az alapítók nem tudták kiterjeszteni területét.

Imára hívó (nem mondanám, hogy harang).

 Agios Stefanos-kolostor (Szent István): a szikla, amelyre a kolostort emelték, már Kr. e. 1200-ban lakott volt. Maga a kolostortemplom 1350-ben alakult, alapítója Antonios Katahuzinos. Szent Haralambosz ereklyéje (csodatévő csontok) található itt.

 Roussanou-kolostor: 1380-ban Joasaph és Maximos testvérek is alapíthatták. 1545-ben renoválták és kiépítették. A kápolnát Krisztus feltámadásának szentelték fel, nagyszerű freskókkal, ikonokkal díszítették. 1897-ben létrákkal látták el a zarándokoknak. 1930-ban stabil építményt emeltek, hogy a látogatók feljuthassanak.

 Itt lehet kívánni pénzdobással, vagy üzenő cetlivel

Ezen a lépcsőn már sokan végigmentek...

A „Meteora”görög eredetű szó, „levegőben lebegő”-t jelent, mely az égbe meredő kolostorokra és a magános sziklákra utal e területen. Egyes leírásokban „Görögország sziklaerdeje”-ként, vagy az „Olimposz Isteneinek keze”-ként említik ezt a területet.

A Meteorák 1988-ban került fel az UNESCO Világörökségi Listájára

Egy monda szerint„ a magányosságra vágyó szerzetesek közelebb szerettek volna kerülni Istenhez;megfogtak egy sast, azt a madarat, amely a legmagasabbra száll, a lábára kötelet kötöttek, és így tudták meg hol van a fészke. Oda, a sasfészek mellé, az egyik sziklakúpra építették az első kolostort.” Így indult meg a korai századokban e terület benépesülése, s a keresztény ortodox kolostorok megjelenése.

A görögországi Meteorák védett, fantasztikus sziklaformái és az ortodox  keresztény kolostorok az Andikhasiai-hegység déli kitettségű lejtőin  fekszenek, Kalambakától  1-2km-rel északra; a Ioanninát  és Larisszát összekötő E92úttólészakra, a Piniósz-folyó felső völgyszakaszán. Trikkalától 25 km-rel ÉÉNy-i irányban található meg. A védett terület magába foglalja Kastraki települését is. A Meteorák átlagos tengerszint feletti magassága 313 m, s helyenként 700 m fölé magasodnak a sziklák csúcsai; kiterjedési területe 375 ha.

A Meteorák és a Thesszáliai-síkság környezete 60 millió évvel ezelőtt tenger borított a térszín lehetett, ahol a tengerben sekély-és mélytengeri üledékes összletek rakódtak le. A tengerparton az északabbra fekvő hegységi területekről érkező folyók jelentős mennyiségű folyóvízi hordalékanyagot raktak le, deltát építettek. A delta kavicsos és homokos anyaga az oldott kalcium-karbonáttartalom, a vas-oxidok, a kovasav és a tengervíz hatására igen jelentős keménységűvé cementálódott össze.

Deltaüledékeket találunk tehát eredetileg a Meteorák övezetében.

20-30 millió évvel ezelőtt néhány jelentősebb geológiai változás következtében Európa területe kiemelkedett és az Égei-tenger mai vízfolyásai is kialakultak. 10 millió évvel ezelőtt, a harmadidőszakban, az Alpi-orogenezis következtében gyűrődött fel Görögországban a Pindosz-hegység, s a tenger visszahúzódásával megkezdődött a Piniosz-folyó völgyének formálódása is. A terület kiemelkedett a tengerből, s magasabb fennsíkok keletkeztek.

A lemeztektonikai hatások és a gyűrődések következtében a környező hegyek rétegsorai közelebb kerültek egymáshoz, így az üledékekre jelentős nyomás nehezedett és a kőzetanyagban repedések, hálószerű törésrendszerek keletkeztek.

A Pindosz-hegység kőzeteinek pusztulása az erózió, a defláció és az extrém hőmérséklet hatására indult meg, s folytatódott évmilliókon keresztül. Ennek következtében a hajdani fennsíki övezetben különálló sziklatornyok, önálló sziklahegyek keletkeztek.

A Piniósz-folyó medrének fokozatos mélyülése magányos sziklahegyek kialakulását eredményezte, melyek mintegy 130 m-rel emelkednek a síkság fölé.

Az „égig érő” tornyokként rendületlenül álló sziklák valaha a tenger fenekén helyezkedtek el. 10 millió éve függőleges irányú mozgások az egész környéket kiemelték a tengerből. Ugyanezen erők hatására a szomszédos hegyek közelebb csúsztak, így az üledékre hatalmas nyomás nehezedett, hálószerű törések és repedések alakultak ki, amit az időjárás, erózió tovább mélyített, kialakítva az ég felé nyúló tornyokat.

A hordalékot a hegyekből sebes folyású és széles folyók sodorták le. A víz elvándorlása után a szél elhordta a homokot, és a folyófenék sziklái hegyként magasodtak az egyre gyorsabban süllyedő síkság fölé, kialakítva a magányos sziklahegyeket, melyek között természetes átjárót nem találni, a csúcsokat egyenként lehet meghódítani.

A szövegben

Dobos Anna A GÖRÖGORSZÁGI METEORÁK TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI TÁJ ÉRTÉKEI, Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi Tanszék, tanulmányából használtam fel részleteket.

Kalambaka 8300 lakosú város Görögországban, a Metéorák tövében. A város felett tornyosuló sziklák különleges hátteret biztosítanak a helynek. Hat, vagy hét évszázaddal ezelőtt nevezték el "Kalabaka" néven. Neve török eredetű és erős erődöt jelent. Különböző néven elmegették: Kalampaka, Kalambaka, Kalabaki és Kalabako.

Néhány érdekesség a város történelméből

1995-ben egy régi síremléket találtak itt, amely a Kr.e. 20. századból származik. A város legrégebbi templomának, a Keresztelő Szent János templomnak falán, egy görög felirat szerepel, amely egy ókori görög település létezéséről tanúskodik.

A város, Aiginion ősi városának helyére épült, amelyet a hellenisztikus időszak alatt alapítottak. Többször említik a macedón háborúk alatt: A harmadik macedón háború után, ie. 167-ben, a rómaiak elpusztították  Caesar és Pompeius közötti polgárháború idején, a városot Calvin Domizius elfoglalta.

A X. században bizánci erőd és püspökség volt. Középkori műemlékei közül csak a katedrális egy része maradt fenn, a 11. vagy 12. századból. Egy korábbi, késő antik templom, valószínűleg az Apollo romjaira épült. Az ókori görög templom köveit beépítették a város legrégebbi és leghíresebb templomának falába, amelyet Szűz Máriának szenteltek fel.

1204-ben az Epirus Despotátus* része. A 13. század végén a neopatriai királyság alá esett.

1334-ben ismét az Epirus Despotátus része. Majd a velencei II. Orsini János veszi be, aztán hamarosan ismét a bizánci birodalom irányítása alá kerül. 1348-ban Stephen Dushan vezetésével a szerbek győzedelmeskedtek. Amikor a törökök meghódították Thesszáliát, Kalambakát a Larisai pasa, majd később Trikala közigazgatási hatálya alá helyezték.

*Az Epiruszi Despotátus késő középkori állam volt a mai Görögország és Albánia területén, egyike a negyedik keresztes hadjárat következtében összeomlott Bizánci Birodalom romjain létrejött kisebb államoknak. 1205 és 1479 között állt fenn, amikor végül meghódították az előrenyomuló oszmán hadak.

A Metéorák történetét a következő bejegyzésben mesélem el.